A méltatás Orosz Lujza erdélyi színművésznő életútját és emberi tartását ünnepli. A szöveg eredetileg beszédként hangzott el a felvidéki és partiumi magyar olvasó számára kevéssé ismert Szilágyságban: a Szilágysomlyón 2017. szeptember 23-án tartott Szilágysági magyarok díjátadó ünnepségén. Orosz Lujza a Szilágyság szülötte, családja a régió kis falvaihoz, Petenyéhez és Bogdánházához kötődik; családi gyökerei nagyapja, Orosz Sándor révén Kárpátaljáig nyúlnak vissza, édesapja pedig az első világháborúban sérült meg.
A méltatás középpontjában a színésznő pályája áll. Orosz Lujza a kolozsvári magyar színház tagjaként vált ismertté, és számos jelentős szerepet alakított. Felidézett alakításai között szerepel Spiró György Csirkefej, Albert Camus Félreértés és Kemény Zsigmond Özvegy és leánya című művének előadásai. Pályája csúcsának a méltatás Euripidész Trójai nők című drámájában nyújtott alakítását tekinti, amelyben a fájdalmas sorsú királynét, Hekabét formálta meg. Kolozsvár (románul Cluj-Napoca) Erdély egyik legfontosabb magyar kulturális központja, az ottani magyar színjátszás évszázados múltra tekint vissza.
Az írás nem csupán a művészi teljesítményt, hanem az ember Orosz Lujzát is bemutatja. A méltatás kiemeli szerénységét és tisztességét: soha nem panaszkodott, nem terjesztett kollégákról szóló pletykákat, és visszafogottságával mind a közönséget, mind a színháztársulatot meghódította. Munkásságát több kitüntetéssel ismerték el, köztük a szilágysomlyói Báthory-alapítvány díjával.
A szöveg külön kiemeli a színművésznő ragaszkodását szülőföldjéhez. Kilencven évesen, noha leányai és unokái Budapesten élnek, Orosz Lujza nem költözött a magyar fővárosba, hanem szülővárosában maradt. Hozzáállását saját szavaival érzékelteti a méltatás: „Ez az én lakásom, az én lépcsőházam, az én városom.” Ez a kötődés teszi őt a Szilágyság magyar közösségének jelképes alakjává, akinek életútja a hűség és a helytállás példája.
(Forrás: Művelődés)
