A székelyföldi Székelykeresztúr (Erdélyben, a mai romániai Hargita megyében fekvő kisváros) egyik legbecsesebb emlékhelye a Gyárfás-kúria melletti körtefa. A helyi hagyomány szerint Petőfi Sándor e fa alatt töltötte utolsó éjszakáját 1849. július 31-én, mielőtt a segesvári csatában nyoma veszett, és egyes elbeszélések szerint itt szavalta el az Egy gondolat bánt engemet című versét is. A körtefa így a Petőfi-megemlékezések jelképévé vált.
A fa megóvását idősebb Sándor József (született 1929-ben) kezdeményezte. Fia visszaemlékezése szerint az 1950-es években, miután a tüzelőhiány idején a gyümölcs- és díszfák közel kilencven százalékát kivágták, édesapja azt kérdezte, hogyan lehetne ezt a Petőfi-körtefát megmenteni a pusztulástól. 1959 tavaszán, Petőfi halálának 110. évfordulóján a fiatalabb Sándor egy különleges, tizenkét oldalú védőkerítést tervezett a fa köré, amely Krisztusra és a tizenkét apostolra utalt. A kerítés külső átmérője 3,9 méter volt, magassága egyméteres betonalapból és hatvan centiméteres faoszlopokból állt; az oszlopok közötti hét léc a Miatyánk hét kérését jelképezte, a tetejükön pedig tulipános faragások díszelegtek. A világoskék kerítést zöld oszlopok és piros tulipándíszek tették teljessé.
A munkát hét önkéntes végezte hivatalos engedély nélkül: tanárok, hivatalnokok és helyi tisztségviselők, köztük Buzogány László, Demeter László, Imecs Károly, Szabó Béla, Kibédi Elek és Szőke András. A faragott elemeket a szerző nagyapja, a nyugalmazott bányász Sándor Mózes készítette kézzel. A fa mellett egy hatvanszor negyven centiméteres fehér márványtáblát helyeztek el, amelyre Kányádi Sándor erdélyi költő körtefáról szóló versét véste Széll Mózes kőfaragó.
Idősebb Sándor József más helyi értékeket is megmentett: a peszentei domboldalon a Csaba-kutat, a Betfalva közeli, magyar rovásírásos feliratot viselő Erzsébet-kutat, valamint a galambfalvi Erkel-hidat, amelyen eredetileg kottajelek mutatták a vízszinteket. A megemlékezések hangulatát Lőrinczi Anna tanítónő (született 1927-ben) idézte fel: az 1956-os ünnepségen a gyerekek enyhe esőben, népdalokat énekelve vonultak a magas fenyők övezte fához, ahol a hagyomány szerint Petőfit utoljára látták verset írni.
(Forrás: Művelődés)
