A nagybányai Turul-Sas Hagyományőrző Egyesület 1994 óta működik, és tagjai a magyar kulturális örökség ápolását tűzték ki célul. Az egyesület egy ötnapos, összesen 947 kilométert átfogó tanulmányút keretében járta végig a történelmi Szatmár és Bereg vármegye középkori református templomait a Felső-Tisza-vidéken, mintegy tizenhárom település emlékét felkeresve. (Nagybánya a mai Romániában, a Partium északi részén fekvő erdélyi magyar központ, ahonnan a társaság a magyarországi határszél felé indult.) A programban partnerként vett részt a nagybányai Németh László Elméleti Líceum, valamint a 2016-ban alakult Középkori Templomok Útja Egyesület, amely a térség örökségének dokumentálásával és turisztikai bemutatásával foglalkozik.
Az útvonal több olyan emléket érintett, amely a régió középkori építészetének kiemelkedő példája. Csenger 1429-ben már városi rangot viselt, monumentális temploma 1322 után épült, és nyugati nyolcszögű tornya egyedülálló a Szatmár-vidéken, az Alföld egyetlen ilyen léptékű középkori épülete. Szamosújlak kora gótikus temploma nyolcszögű szentélyzáródással és 1500 körüli falképekkel büszkélkedik. Tarpa Bereg legnagyobb középkori templomát őrzi, benne 15. századi freskókkal, köztük a sárkányt legyőző Szent György, a keresztrefeszítés és Szent Mihály ábrázolásával.
Visszatérő motívum a Báthory család építtetői szerepe: Vámosoroszi templomának zárókövén a család sárkányos címere látható, amely Zsigmond király Sárkányrendjére utal. A reformáció századai során a legtöbb templom református használatba került, a hódoltság utáni évszázadok pedig komoly pusztítást hoztak: az 1717-es tatárjárás Nagyszekerest és Tarpát is sújtotta. Külön említést érdemel Gyügye 1767-es festett kazettás mennyezete, valamint Csaroda késő román kori, Árpád-kori falusi templomnak tartott épülete, amelynek eredeti szentélyét és boltozatát az 1971-es ásatás igazolta.
A tanulmányút utolsó állomásai a fából és sárból épült, úgynevezett paticsfalú templomok. Tákos templomának keleti része 1766-ban, nyugati bővítése 1784-ben készült; a hagyomány szerint Mária Terézia korának építési korlátozásai miatt nem kő- vagy téglaépület emelkedhetett. Festett, 58 kazettás mennyezetét 1766-ban Asztalos Lándor Ferenc készítette, az épület pedig a 2001-es tiszai árvizet is átvészelte. A sorozat első része ezzel a gazdag emlékanyaggal zárul, a beszámoló folytatást ígér.
(Forrás: Művelődés)
