Az írás egy különleges iratgyűjtemény feldolgozásáról számol be: az úgynevezett élesd-révi uradalom levéltári anyagáról. A két névadó település, Élesd és Rév, a Sebes-Körös folyó völgyében, a történelmi Bihar megyében (ma a romániai Partium része) fekszik. Az uradalom birtokközpontjához számos környékbeli falu tartozott, köztük Sólyomkő, Brátka, Csarnóháza, Tinód és Dámos, valamint kapcsolatban állt Nagyváraddal is. Élesd a sóútak egyik jelentős kereskedelmi és szállítási csomópontjaként működött, mivel a Sebes-Körös völgye fontos szerepet játszott a sószállításban.
A gyűjtemény ma meglepő helyen, Ausztriában található: a kismartoni (Eisenstadt) székhelyű Burgenlandi Tartományi Levéltárban (Burgenländisches Landesarchiv) őrzik. Mintegy harminc doboznyi, becslések szerint tíz-húszezer oldalnyi kézírásos iratról van szó, amelyek 1738 és 1914 között, csaknem két évszázadon át keletkeztek. Az anyag háromnyelvű: nagyjából fele magyar, harmada német, hatoda pedig latin nyelvű, a nyelvi arányok pedig korszakonként változnak. A 18. század elejének dokumentumaiban a latin dominál, míg a 19. században egyre inkább a magyar és a német veszi át a helyét.
Az uradalom tulajdonosi köre is izgalmas történetet rajzol ki. Kezdetben a Bánffy család birtokolta, majd az 1770-es évektől a Batthyány család kezébe került, részben Batthyány József György (1738-1806) révén. 1887-től, Batthyány Vilma és Bethlen Aladár házassága nyomán, a Bethlen családhoz szállt. Maga az uradalom 1807-ben különült el külön élesdi és révi igazgatásra. Az iratok között leltárak, vagyonbecslések, bérleti szerződések, peres beadványok, adóügyek, üzleti levelezés és háztartási jegyzékek egyaránt megtalálhatók, betekintést nyújtva a birtok mindennapi működésébe, az örökösödési vitákba és a helyi közigazgatásba.
A gyűjtemény viszontagságos utat járt be: az iratok jelentős része a köpcsényi kastély 1945-ös, második világháborús bombázása során megrongálódott, majd a Kismartonba szállítás tovább rontotta állapotukat és rendezettségüket. Az 1974 és 1980 közötti román levéltárosi rendezésről alig maradt fenn dokumentáció. A jelenlegi, részletes feldolgozást a HUN-REN Nyelvtudományi Kutatóközpont és a burgenlandi levéltár közösen végzi, osztrák-magyar pályázati támogatással. Az anyag a nyelvtörténet, a helytörténet, a néprajz, az ipar- és társadalomtörténet, valamint a középmagyar kori nyelvfejlődés kutatói számára egyaránt gazdag forrásnak ígérkezik.
(Forrás: Művelődés)
