A kolozsvári Művelődés folyóirat galériarovatának írása az afroamerikai festő, Jean-Michel Basquiat rövid, mégis a modern képzőművészetet alapjaiban átformáló pályáját idézi fel. Basquiat 1960-ban született Brooklynban, haiti apa és Puerto Ricó-i anya gyermekeként; ez a kettős gyökerű, bevándorló háttér végigkíséri művészetét. Az 1980-as évek New Yorkjában indult: pályatársával, Al Diaz-zal Manhattan falait kezdte teleírni személyes hangvételű, szövegszerű üzenetekkel, amelyeket a SAMO (Same Old Shit) szignóval láttak el – ez a jel hamar a város utcai kultúrájának védjegyévé vált.
Az utcáról meglepően gyorsan jutott el a galériák világába. 1980-ban a Times Square Show keretében mutatkozott be, 1981-ben rendezték első önálló kiállítását, 1982-ben pedig – mindössze 21 évesen, a rendezvény addigi legfiatalabb kiállítójaként – szerepelt a németországi Kasselben rendezett Documentán, amely a kortárs művészet egyik legtekintélyesebb seregszemléje. Festészete a neoexpresszionizmus jegyében fogant: élénk színek, nonfiguratív elemek, félkész és eltúlzott alakok, betűhalmazok jellemezték. Munkái első pillantásra firkaszerűnek, szinte gyermekrajznak tűntek, valójában azonban ritkán feltárt lélektani mélységekbe vezettek. Visszatérő motívumai közé tartoztak az obszcén szóképek, a rejtélyes szövegmontázsok, az afrikai maszkok, a rajzfilmfigurák, a vallomásos részletek és a művészettörténeti utalások.
Pályája fontos fejezete az Andy Warhol-lal kötött barátság és művészi szövetség, amelyet a cikk egyfajta szimbolikus házasságként ír le. Közös munkáik egyikén, az 1984–85-ös Untitled című képen Warhol halálfejként, egy vörös gyomor társaságában jelenik meg – baljós előérzet, amely visszhangzik Basquiat egész életművében. Utolsó alkotásai közé tartozik a Riding with Death, amelynek darabjaira hulló csontváza mintegy sírkőként zárja le pályáját.
Basquiat 1988. augusztus 12-én, heroin-túladagolásban hunyt el. A cikk címe – „Mintha előre látta volna saját tragédiáját” – arra a kísérteties módra utal, ahogy a halál és az enyészet motívumai már jóval a vég előtt áthatották festészetét. Alig néhány év alatt fekete művészként tört be a 80-as évek fehér uralta művészvilágába, és máig az egyik legtöbbet idézett, legmagasabbra értékelt alkotó maradt.
(Forrás: Művelődés)
