A húsvéti hímes tojás a Kárpát-medence magyar népművészetének egyik leggazdagabb hagyománya, amely jóval túlmutat egy egyszerű ünnepi dísztárgyon. Az egyházi szimbolika szerint a piros tojás a sírjából feltámadó Krisztust jelképezi, a tojásdíszítés gyökerei azonban a kereszténység előtti, ősi termékenységkultuszokba nyúlnak vissza. A világtojás mítosza több, egymástól távoli kultúrában is felbukkan – a finn Kalevalától az inka hagyományig –, ami az élet és az újjászületés egyetemes jelképévé teszi a tojást.
A díszítésnek számos technikája alakult ki: az egyszerű festés és karcolás mellett a legjellegzetesebb a viaszírás, amelyhez a kesice vagy gica nevű kis szerszámot használták. Erdély Kolozsvár környéki, jellegzetes magyar tájegységében, Kalotaszegen a gyöngyfűzéses díszítés terjedt el, de ismert volt a fémforrasztásos eljárás is. A motívumkincs rendkívül változatos: növényi minták (tulipán, rózsa, gránátalma, kalász), állati formák (madár, pók, kakas, kígyó), a paraszti munkaeszközöket idéző díszek (ekevasas, gerebenes), valamint vallási és szerelmi jelképek (kereszt, szíves, galambos) egyaránt megtalálhatók rajtuk.
Egyes minták külön jelentést hordoznak. A vétett út nevű, zárt, kacskaringós vonal a lélek útkeresésének szimbóluma, az ördögtérgye nevű háromágú forma a nyugtalanságot, a védő kéz pedig a rontás elhárítását fejezte ki. A színeknek is üzenetük volt: a piros, amely Erdély keleti, székelyek lakta vidékein, Gyimesben és Gyergyóban különösen kedvelt volt, az ünnep és a szeretet színe, míg a kék tojást a visszautasított, kikosarazott legénynek adták.
A hímes tojás társadalmi funkciója is jelentős volt: erősítette a keresztszülő–keresztgyermek és a komakapcsolatokat, és fontos szerepet kapott a párválasztásban. A tojásírás elsősorban a paraszti közösségek, azon belül is a nők közös tevékenysége volt, amelyet anyáról leányára, nagyanyáról unokára örökítettek; a középosztálybeli körökben különcségnek számított. Számos hiedelem fűződött hozzá – a nagypénteken írt tojás tovább megőrződött, az eltört tojás bajt jósolt –, ezek a szokások pedig a húsvéti ünnepkör mély, közösségi beágyazottságát tükrözik.
(Forrás: Művelődés)
