A 19. századi Kolozsvár (erdélyi város, ma Cluj-Napoca néven Romániában) polgári és nemesi társadalmának fontos találkozóhelyei voltak a kaszinók és társaskörök, amelyek a közélet, az olvasás és a szórakozás színteréül szolgáltak. Az első ilyen intézmény az 1833-ban alapított Kolozsvári Casino volt, az úgynevezett „úri casino”, amelyet Bölöni Farkas Sándor reformkori író és utazó, valamint Béldi Ferenc és Kendeffy Ádám hívott életre. Bár hivatalosan minden tag előtt nyitva állt, valójában a nemesség jelentős része tömörült ide.
A szélesebb polgárság számára 1837 körül jött létre a Polgári Társalkodó, amelyet a Vasárnapi Újság csinosan berendezett olvasóteremként mutatott be, ahol újságokat és folyóiratokat lehetett forgatni, és „ártatlan időtöltésre” is volt lehetőség. Részvényeseinek száma 1838-ban 155 fő volt, ám 1848-ra 53-ra csökkent. Vezetőségében olyan személyek álltak, mint Nagy Péter elnök és Walther Endre pénztárnok. Az intézmény farsangi és álarcosbálokat is rendezett, ám ezek olykor vitát szültek: egy 1843-as bálbotrányt az Erdélyi Híradó élesen bírált a tűrhetetlen hőség és a rendetlenség miatt, ami sajtóvitához vezetett.
A kiegyezés évében, 1868-ban alakult meg a Kolozsvári Kör, amelynek célja az alapszabály szerint a társadalom művelt osztályainak közeledése és tömörítése volt. Tagjai főként az értelmiség és a polgári középosztály köréből kerültek ki, számuk hamar elérte a 351 főt. A kör 1896-ig működött, amikor romjain új intézmény, a Nemzeti Kaszinó jött létre. Ennek első, tíz évig hivatalban lévő elnöke Fekete Gábor volt, taglétszáma pedig meghaladta a háromszázat.
A Nemzeti Kaszinó egészen 1944-ig fennállt, és a 20. század első felében virágzó társasági életnek adott otthont. Teadélutánjai és teaestélyei nagy népszerűségnek örvendtek, 1936-ban például 416 résztvevőt vonzottak. A kaszinók és körök programjai között hangversenyek, felolvasások és jótékonysági estélyek mellett kártyajátékok, biliárd, pingpong és mahjong is helyet kaptak, így ezek az intézmények évszázadon át a kolozsvári polgári közösségi élet meghatározó keretét adták.
(Forrás: Művelődés)
