Báthory István (1533–1586) azon kevesek közé tartozik, akiknek életútja Erdélytől a Baltikumig ívelt: a partiumi Szilágysomlyón – a mai Romániában, a történelmi Erdély szélén fekvő kisvárosban – született 1533. szeptember 27-én, majd 1571 és 1586 között Erdély fejedelmeként, 1576-tól pedig lengyel királyként és litván nagyhercegként uralkodott. Birodalma idővel olyan városokra terjedt ki, mint Gyulafehérvár, Kolozsvár, Krakkó, Riga, Vilnius, Minszk és Kijev. Mindössze 53 évesen, 1586. december 12-én hunyt el, ám rövid uralkodása alatt a magyar, a lengyel és a litván történelem egyik fényes korszakát teremtette meg.
Az Ábrám Zoltán tollából származó írás a fejedelem emlékezetének két végpontját állítja egymás mellé. Szilágysomlyón a szülőhely képe lehangoló: ódon falmaradványok, az egykori vár romjai, az udvart benövő bozót és szembetűnő elhanyagoltság fogadja a látogatót. A szerző szóvá teszi, hogy sem a rendszerváltás után, sem az európai uniós tagság éveiben nem sikerült méltóképpen rendbe tenni a helyszínt. A megemlékezés mégsem szűnt meg: a katolikus templomon magyar, román és lengyel nyelvű emléktáblák hirdetik a fejedelem nevét, a Jézust ábrázoló kőszobor talapzatán pedig az „Én vagyok az út, igazság és az élet” felirat olvasható.
Az emlékezet ápolásában központi szerepet játszik a mintegy negyedszázada működő Báthory István Alapítvány, amely a szeptemberi Báthory Napok keretében közművelődési és tudományos rendezvényekkel idézi meg a fejedelem örökségét. Az írás ezzel a helyi kötődéssel állítja szembe a nemzetközi megbecsülést: az általa 1579-ben alapított Vilniusi Egyetem ma is büszkén őrzi emlékét, udvarán egész alakos falfestmény és márványtábla idézi alakját, a múzeum és a könyvtár pedig kegyelettel ápolja hagyatékát. Az itteni emléktábla latin felirata fejedelemnek, lengyel királynak és litván nagyhercegnek nevezi.
A cikk üzenete, hogy Báthory István Lengyelországban és Litvániában máig nemzeti nagyságnak számít, szülőföldjén, Erdélyben azonban érdemeihez képest kevés figyelmet kap. Uralkodása az 1580-as években a katolikus megújulás jegyében is gyümölcsöző volt: 1581-ben jezsuita kollégium létesült Kolozsváron, 1580 májusában pedig XIII. Gergely pápa szentelt kardot és fejdíszt adományozott neki. Az emlékezet két arca – a vilniusi tisztelet és a szilágysomlyói elhanyagoltság – arra figyelmeztet, mennyit veszíthet egy közösség, ha nem becsüli meg saját történelmi nagyjait.
(Forrás: Művelődés)
