A Művelődés című folyóiratban megjelent tanulmány második része azt a máig vitatott kérdést járja körül, hogy a magyar Szent Korona az 1848–49-es szabadságharc bukása idején, 1849-ben megfordulhatott-e az Érmelléken – a mai romániai Bihar és Szatmár megye határvidékén fekvő, dombokkal és szőlőkkel borított történelmi tájegységen. A szerző, Szabó József, levéltári forrásokat és helyi családi emlékezetet ütköztet, miközben végig figyelmeztet a szájhagyomány megbízhatóságának korlátaira.
A történet egyik kulcsszereplője Bónis Sámuel (1810–1879), a korona menekítésében részt vevő politikus, akinek felesége, Darvas Erzsébet naplójában rögzítette az eseményeket. Az emlékirat szerint Bónis és bujdosótársa, Josipovich Antal menekülésük közben többek között a Miskolczy család vendégszeretetét élvezték. A tanulmány több helyi szájhagyományt is ismertet: az érmelléki Tóti községben például a Szakáll-kúria pincéjét emlegetik a korona rejtekhelyeként, egy másik változat szerint pedig a kúria egykori urai egyike, Baranyi Félix a pincében a saját fejére emelte volna a koronát, e szavakkal: „Miért ne állhatna ez a korona egy magyar fejen?”.
A korona ezen állítólagos vándorlása más, a magyarországi olvasó számára kevésbé ismert érmelléki és Bihar megyei helyszíneket is érint, mint Érköbölkút vagy Micske. A biztosabb pont Nagyvárad (a térség egykori püspöki központja), ahol 1849. augusztus 10-én a püspöki palotában igazoltan ott volt a korona. A szerző külön foglalkozik Wargha István nagyváradi főjegyzővel, Kossuth egyik bizalmasával, akiről felmerült, hogy pénzért elárulta az osztrákoknak a korona rejtekhelyét; valós szerepét utóbb Grimm Vince emlékirata és Bevilaqua-Borsody Béla kutatása árnyalta.
A korona végül ismert módon a dél-magyarországi Orsova mellett került a földbe, ahová Szemere Bertalan, Házmán Ferenc, Grimm Vince és Lóródi Ede ásta el; az osztrákok később megtalálták. A tanulmány hangsúlyozza, hogy az érmelléki epizódot egyelőre csak közvetett adatok és családi legendák támasztják alá, ezért a kérdés végleges tisztázásához további levéltári kutatásokra van szükség.
(Forrás: Művelődés)
