A 19. század végi magyar orvostudomány egyik meghatározó, ma már kevéssé ismert alakja Purjesz Zsigmond (1846–1918), akit egész Erdélyben az „orvosok orvosaként” emlegettek. Szegény zsidó családba született az alföldi Szentes városában, és nehéz körülmények közül küzdötte fel magát. Orvosi tanulmányait Budapesten végezte, ahol egy időben a később világhírűvé vált festő, Munkácsy Mihály szomszédjaként, hasonló szegénységben élt. Wagner János professzor mellett tanult, 1870-ben szerzett orvosdoktori, 1871-ben sebészdoktori oklevelet, majd a kolozsvári orvos-sebészi tanintézet tanársegédje lett.
Pályája a Kolozsvári Tudományegyetemhez kötődik — Kolozsvár (ma Cluj-Napoca) Erdély történelmi központja, az itteni egyetem pedig a korszak egyik legjelentősebb magyar felsőoktatási intézménye volt. Purjesz 1880-ban kapta meg a belgyógyászati tanszék vezetését. Nevéhez fűződik Magyarország első átfogó belgyógyászati tankönyve, A belgyógyászat tankönyve (1885), amely két kötetben, 1285 oldalon foglalta össze a tudományt, és további kiadásokat ért meg 1889-ben és 1894-ben. Diagnosztikai módszertani munkái már 1874-től, budapesti évei alatt is hatást gyakoroltak a szakmára.
Klinikai munkája szemléletformáló volt. A korábban lepusztult Karolina Kórház belgyógyászati osztályát vezető oktatóhellyé alakította: laboratóriumi diagnosztikát, bakteriológiai vizsgálatokat és korszerű klinikai módszereket honosított meg, miközben a beteg „testét és lelkét” egyaránt gyógyító, átfogó szemléletet hirdetett. Az ő felügyeletével épült fel 1899-ben a Korb Flóris tervezte modern Mikó utcai klinika. Pályája elismerésekben gazdag volt: 1893-ban kolerafelügyelővé nevezték ki, megkapta a Vaskorona-rend III. osztályát, 1901-ben elsőként lett kolozsvári egyetemi tanárként udvari tanácsos, 1910-ben Kolozsvár díszpolgára, 1911-ben pedig „belsőecseri” előnévvel magyar nemességet kapott.
1911 tavaszán vonult nyugdíjba, ezután Budapesten folytatott sikeres magánorvosi gyakorlatot, és 1918. január 27-én hunyt el; temetése díszes állami szertartás volt. Bronz mellszobrát — Vastagh György alkotását — 1912-ben avatták fel, ám 1919 után, a román fennhatóság idején a kolozsvári Házsongárdi temetőbe helyezték át. Családját tragédia sújtotta: lánya, Olga és hozzátartozói 1944-ben erőszakos halált haltak. Purjesz hagyatéka azonban tovább élt: három évtized alatt Erdély gyakorló orvosainak szinte teljes nemzedékét tanította, és tanítványán, Jancsó Miklóson keresztül iskolája a két világháború közötti Szegeden bontakozott ki újra.
(Forrás: Művelődés)
