A Partium azt a határvidéket jelöli, amely a 16-17. században az önállósuló Erdély és a királyi Magyarország közé ékelődött: a fogalom (latinul Partium regni Hungariae, vagyis „a magyar királyság részei”) azokat a tiszántúli vármegyéket — Máramarostól Szatmáron és Biharon át Aradig és Temesig — fogta össze, amelyek Erdélyhez tartoztak, de földrajzilag már a magyar alföld peremén feküdtek. Csorba Csaba tanulmánya azt mutatja be, hogyan vált ez a vidék a 16. század derekán a magyar-török és a Habsburg-erdélyi küzdelmek ütközőzónájává.
A háttér a magyar állam széthullása. Az 1526-os mohácsi vereség után az ország két ellenkirály, Szapolyai (I.) János és a Habsburg I. Ferdinánd közt szakadt ketté. Szapolyai a szultántól, I. Szulejmántól kért támogatást, s halála után, 1541-ben a törökök megszállták Budát, miközben a csecsemő János Zsigmondnak és anyjának, Izabella királynénak a Tiszántúlt juttatták — ez lett a kibontakozó Erdélyi Fejedelemség és a Partium magva. A következő években a hódítás feltartóztathatatlanul nyomult előre: 1542-43-ban sorra estek el a délvidéki várak, 1552-ben a törökök bevették Temesvárt (a Béga menti déli védelmi központot) és Szolnokot, bár Eger ugyanabban az évben sikeresen ellenállt.
A tanulmány csúcspontja Gyula várának ostroma 1566-ban. A Fehér-Körös vizétől védett erősséget — amely belső téglavárból, bástyás külső várból és palánkos huszárvárból állt — Kerecsényi László kapitány mintegy 2100 katonával 63 napig tartotta. A július 21-én kezdődött ostrom alatt előbb a huszárvár, majd a külső, végül a belső vár esett el; a védőket a kiszáradt vizesárok, a megtizedelt tisztikar, a használhatatlanná vált ágyúk és a járvány őrölte fel. A kivonuló mintegy 500 fős őrséget a törökök részben lemészárolták, Kerecsényit pedig kivégezték. Gyula eleste — a párhuzamosan zajló szigetvári ostrommal együtt, ahol Szulejmán is meghalt — a térség török uralom alá kerülését pecsételte meg.
Csorba Csaba végül értékelő következtetést is levon: szerinte a magyar vezetés végzetes hibát követett el, amikor egyértelműen a Habsburgok mellé állt. Álláspontja szerint az Oszmán Birodalom vazallusaként az ország békésebben, kisebb pusztítással fejlődhetett volna tovább, ahogyan azt később az Erdélyi Fejedelemség viszonylagos önállósága is mutatta.
(Forrás: Művelődés)
