Balogh Ernő, a kolozsvári geológus és barlangkutató professzor emlékezete

Balogh Ernő erdélyi geológus, barlangkutató és tanár élete: a kolozsvári egyetemtől a barlangok feltérképezéséig és a tudományos hagyatékig.

A magyarországi olvasó számára kevéssé ismert Balogh Ernő az erdélyi földtudomány egyik meghatározó alakja volt. 1882. július 24-én született a Kisjenőhöz tartozó Erdőhegyen, az Arad megyei település egyik részén. Egyetemi tanulmányait a kolozsvári Ferenc József Tudományegyetem földrajz-természetrajz szakán végezte, amely az első világháború előtti Magyarország rangos felsőoktatási intézménye volt. Pályája kezdetén, 1905 és 1914 között Szádeczky-Kardoss Gyula geológus tanársegédeként dolgozott, majd a tanári hivatás felé fordult.

Az 1920-as Trianon utáni új helyzetben Balogh Ernő Kolozsváron, a katolikus Marianum leánygimnáziumban tanított két évtizeden át, 1920 és 1940 között. Tudományos elismertsége azonban a felsőoktatásba is utat nyitott számára: 1940-től előbb a Bolyai Egyetem, majd az abból kialakult Babeș–Bolyai Tudományegyetem földtani tanszékét vezette egészen 1959-ig, és emellett az ásványtan-kőzettani tanszék élén is állt. Nyugdíjazása után konzultáns professzorként folytatta munkáját. Vezető szerepet vállalt a korabeli erdélyi magyar tudományos és turisztikai közéletben is: 1936 és 1946 között az Erdélyi Kárpát-Egyesület elnöke volt, valamint az Erdélyi Múzeum-Egyesület ásvány- és kőzettani szakosztályát is irányította.

Kutatómunkájának egyik fő területe az ásványtan volt: behatóan foglalkozott a kalcit különféle változataival, többek között a lublinit nevű, elsősorban barlangokra jellemző ásvánnyal. Nevéhez fűződik számos erdélyi barlang tudományos feltárása és feltérképezése, köztük a Meziádi-cseppkőbarlang, a Komárnik-barlang és a Búvópatak barlangja. Munkásságát a Magyar Karszt- és Barlangkutató Társulat tiszteleti tagsággal, a Magyarhoni Földtani Társulat pedig díszoklevéllel ismerte el.

Balogh Ernő életműve rendkívül termékeny volt: több mint 250 tudományos dolgozatot írt, és száznál is több ismeretterjesztő előadást tartott, ezzel a szakmai és a szélesebb közönség felé egyaránt közvetítette a földtudomány eredményeit. Sokoldalúságát mutatja, hogy az erdélyi tájról készített fényképei nemcsak tudományos, hanem művészi értékkel is bírnak. A professzor 1969. július 11-én, 87 éves korában hunyt el Kolozsváron, gazdag tudományos és kulturális örökséget hagyva maga után.

(Forrás: Művelődés)

Avatar photo
Kulturtér