A szabadságharc két, egymástól igen különböző alakja a száműzetésben került közel egymáshoz. Görgei Artúr (1818–1916), a Toporcon született katona 1848–49-ben a honvédsereg fővezére volt, majd 1849. augusztus 13-án Világosnál letette a fegyvert. A megtorlás elől megmenekült, ám az osztrák hatóságok a karintiai Klagenfurtba internálták, ahonnan csak 1867-ben térhetett haza. Vele szemben állt Berzenczey László (1820–1884), a Kolozsváron született politikus, aki képviselőként és kormánybiztosként vett részt a szabadságharcban. Lendületes szónoki képessége miatt kortársai a „kis Kossuth” néven emlegették. Berzenczey előbb emigrációba vonult és Kossuthot követte, majd 1862-ben Galacban önként feladta magát, így ő is Klagenfurtba került.
A két férfi útja 1862-ben fonódott össze a közös internálás helyszínén. Görgei eleinte bizalmatlan volt: testvérének, Görgei Istvánnak írt levelében úgy fogalmazott, őt „már nehéz vinni lépre”, mert Berzenczey nyíltan szembeszállt vele minden alkalommal. Egy 1862. augusztus 29-i levelében Görgei festői képet rajzolt első találkozásukról: egy reggel, amikor gyermekeivel hazatért, előbb egy idegen vizsla bukkant fel a ház kapujában, s csak később derült ki, hogy az ebet maga Berzenczey hozta magával.
A kezdeti gyanakvás hosszú beszélgetésekbe csapott át. Berzenczey „naiv jóhiszeműséggel” sorra elé tárta a Görgeit ért vádakat, kettejük vitáinak pedig – Görgei szavaival – „mindig éjfél vetett véget”. A viták középpontjában Kossuth Lajos 1849. szeptember 12-én kelt vidini levele állt, amelyben a száműzött kormányzó súlyos pontokba szedte kifogásait: diktátori törekvést, a kamarilla létét, a budai ostrom hibáit, a szegedi összpontosítás ellenzését, végül az árulás vádját rótta fel Görgeinek.
Berzenczey ezeket a vádpontokat ismertette, Görgei pedig egyenként, módszeresen cáfolta őket, többek között az alaptalannak tartott leváltásokat. A klagenfurti eszmecserékből nőtt ki Görgei utóbb közreadott írása, a Gazdátlan Levelek, amely 1867-ben jelent meg, ugyanabban az évben, amikor mindkét egykori szereplő hazatérhetett a száműzetésből. A katona és a politikus találkozása így nem csupán emberi epizód maradt, hanem egy fontos vitairat megszületésének is hátteréül szolgált.
(Forrás: Művelődés)
