A Hátszeg vidéke a mai Románia területén, Hunyad megyében fekszik, a Kárpátok egyik legnagyobb hegyközi medencéjeként. A Sztrigy és a Nagy-Víz völgyében húzódó tájat délről a Retyezát hegysége, nyugatról és keletről további hegyláncok keretezik. A térség központja Hátszeg városa. A vidék rendkívül gazdag természeti értékekben: több mint nyolcvan gleccsertó, mintegy 140 lepkefaj, 185 madár- és védett állatfaj, valamint számos, csak a Retyezátban előforduló endemikus növény teszi különlegessé. Egy 18. századi levelében Dálnoky Márton a tájat „kicsiny földi paradicsomként” írta le.
A medence a tudomány számára is kivételes: 65–70 millió évvel ezelőtt itt terült el az egykori Hátszegi-sziget, amely nagyjából a mai Magyarország méretével vetekedett, és törpe termetű dinoszauruszfajoknak adott otthont. Ezek az állatok kisebbek voltak európai és észak-amerikai rokonaiknál, mivel a zsugorodó szigeti élőhelyhez alkalmazkodtak. A vidék emellett a római kor egyik kiemelkedő emlékhelye is: itt állt Ulpia Traiana Sarmizegetusa, Dacia tartomány fővárosa, amelyet Traianus császár alapított a dákok 106-os legyőzése után. A római uralom mintegy 165 évig tartott, míg Aurelianus császár 271-ben fel nem adta a tartományt.
A középkortól kezdve a térség nemesi családok és erődítmények sűrű hálózatával népesült be. A hátszegi királyi várat a hagyomány szerint 1263 és 1270 között a Gutkeled nembeli Joachim emelte; később a Hunyadiak birtokába került, majd 1482-ben Corvin János kapta meg. A települést és a várat 1463-ban a Kendeffy család nyerte el királyi adományként. A vidékhez kötődik számos további nemesi név is, köztük a Mara, a Keresztesi és a Lónyay-Nopcsa család. A 16. század elején Perényi Péter a krivádiai őrtornyot a kereskedelmi útvonalak vámszedésére építtette. A vidék szülötte volt két jeles természettudós is: Nopcsa Ferenc báró és Buda Ádám földbirtokos.
Az épített örökség az elmúlt évszázadban mintegy negyven várral és kúriával, számos templommal és két kolostorral büszkélkedhetett. Kiemelkedik a 13. századi, román kori demsusi Szent Miklós-templom, amelyet részben a római Sarmizegetusa köveiből emeltek. Az 1989 utáni gazdasági hanyatlás, a nagy munkaadók (vasmű, élelmiszeripari üzemek) bezárása súlyosan érintette a térséget, az államosított ingatlanok pedig pusztulásnak indultak. Az írás szerint mindössze három egykori tulajdonos tért vissza, hogy felújítsa és újra lakhatóvá tegye ősei otthonát – ez is jelzi, mennyire valós a tájat fenyegető „eltűnő világ” veszélye.
(Forrás: Művelődés)
