Fleisz János, a nagyváradi (romániai magyar) történész és nemzetközi sakkbíró visszaemlékezéseiben több mint harmincöt év versenyzői és bírói tapasztalatait foglalja össze. Eredeti hivatása szerint történész, de mint írja, a nyolcvanas években nem volt lehetőség az igazi történészi munkára, ezért egyre inkább a sakk felé fordult. Versenyek vezetésébe 1980-ban kapcsolódott be, első nagyobb megbízatása 1981-ben a Félix-fürdői Félix Kupán volt – Félix-fürdő Nagyvárad melletti közismert gyógyfürdőhely –, majd 1984-ben a Romániai Kárpátokban fekvő Călimănești üdülőhelyen bíráskodott. Nemzetközi sakkbírói (FIDE-) minősítését 1991-ben szerezte meg, pályafutása során pedig mintegy száz jelentős versenyen vett részt.
A sakkbíró feladata a verseny rendjének biztosítása: ellenőrzi a táblák felállítását, kezeli a sakkórákat, hitelesíti a lépéslapokat, és dönt a vitás helyzetekben – például a megérintett bábu kötelező lépéséről, az időtúllépésről vagy a tiltott eszközök használatáról. Az egyik legemlékezetesebb eset az 1988-as temesvári (Timișoara, nyugat-romániai város) ifjúsági világbajnoksághoz kötődik, ahol Fleisz egy arab versenyzőt időtúllépés miatt marasztalt el. A fiú gazdag édesapja, egy sejk az ítélet visszavonását követelte, és figyelmeztette a bírót, hogy hosszú még a verseny, sok minden történhet.
A visszaemlékezés legszínesebb fejezetei a kor sakkvilágának legnagyobbjaihoz fűződnek. Az 1992-es debreceni csapat Európa-bajnokságon Fleisz a regnáló világbajnok, Garri Kaszparov partijait vezette, és határozott fellépéssel érte el, hogy a versenyző elismerje: a játszma idején a teremben a bírónak még a világbajnoknál is nagyobb tekintélye van. Egy budapesti metrón pedig véletlenül találkozott a Magyarországon inkognitóban élő egykori világbajnokkal, Bobby Fischerrel, aki Félix-fürdő felől érdeklődött nála.
Pályafutása során Fleisz a kor szinte valamennyi élvonalbeli sakkozóját bíróként látta a tábla mellett: Anatolij Karpovot, Vlagyimir Kramnyikot, Vaszilij Ivancsukot, Veszelin Topalovot, Nigel Shortot, Ruszlan Ponomarjovot, valamint a magyar nagymestereket, Lékó Pétert, Portisch Lajost, illetve a Polgár nővéreket, Juditot és Zsófiát. A FIDE keretében öt ifjúsági Európa- és világbajnokságon is bíráskodott, így visszaemlékezései egyszerre nyújtanak betekintést a versenyszervezés kulisszáiba és a nemzetközi sakkélet hétköznapjaiba.
(Forrás: Művelődés)
