A cikk a partiumi Hadad 1919-es harcainak állít emléket. Hadad ma is létező, többségében magyarlakta község Szatmár megye délkeleti részén, a Tövishát nevű kistájon, a történelmi Szilágyság peremvidékén. A községhez négy falu tartozik: maga Hadad, valamint Hadadnádasd, Lele és Hadadgyőrtelek. Az első világháború után, amikor Erdély és a Partium hovatartozása még bizonytalan volt, az antant által kijelölt demarkációs vonalak közelében feküdt, így a román és a magyar erők közötti összecsapások frontvonalába került.
A védelmet a magyar oldalon a Székely Hadosztály kötelékébe tartozó alakulatok, köztük a 32. székely vadászezred szervezte meg. A helyi csoport irányítója Király Gyula főkapitány volt, aki 1919 januárjában nyolcfős járőrrel kezdte meg a terepfelderítést, februárban a környékbeli falvakból mintegy 130 fős századot toborzott, márciusra pedig géppuskás osztagokkal, egy ágyúval és nemzetőrcsapatokkal egészítette ki az erőit. A döntő ütközetre 1919. április 16-án került sor, amikor a román haderő körülbelül három zászlóaljjal, tüzérséggel és lovassággal támadt. A jóval kisebb létszámú védők három sikeres ellentámadást is végrehajtottak.
A cikk külön kiemeli a polgári lakosság szerepét: asszonyok, lányok és gyerekek hordták a lőszert, az élelmet és a vizet a harcolóknak. Ketten, Rácz Andrásné és Rácz Miklósné életüket vesztették e munka közben. A magyar és székely oldalon összesen mintegy huszonhét halott volt, köztük katonák és civilek, a román oldalon a források szerint jóval nagyobb veszteség. A visszavonulás után a falu lakóit tömeges kivégzéssel fenyegették, ám a beszámoló szerint egy francia tiszt közbelépése akadályozta meg a vérengzést. Király Gyula 1940 szeptemberében, immár ezredesként tért vissza Hadadra, magával hozva az elesettek névsorát egy márvány emléktábla számára.
A szöveg az emlékezés viszontagságait is végigköveti. Az eredeti emlékművet a kommunista hatóságok 1958-1959 körül eltávolították, az emléktáblákat 1984-ben a régi temetőben rejtették el, ahol 1991-ben sérülten kerültek elő. 1994-ben a református templom bejáratánál állítottak emlékoszlopot a két világháború áldozatainak, 2010-ben pedig a Székely Hadosztály emlékének szenteltek egy oszlopot. A leírás forrásaként Kaszta István Hadad a hadak útján című könyve szolgál, és azzal a gondolattal zárul, hogy az események emléke nem nyomható el, a megemlékezés mindenki javát szolgálja.
(Forrás: Művelődés)
