Finály Henrik (1825–1898) a 19. századi Kolozsvár egyik legsokoldalúbb tudósa és tudományszervezője volt. Óbudán született, itáliai eredetű, jómódú zsidó családból, tanulmányait a pesti piaristáknál és a bécsi Politechnikumban végezte, ahol a klasszika-filológia mellett a csillagászat is foglalkoztatta. Az 1848–49-es forradalomban és szabadságharcban is részt vett, majd a leverése után tanári pályára lépett: a kolozsvári piarista líceumban latint, számtant és németet oktatott. Pályája innentől fogva szorosan összefonódott Erdély akkori szellemi központjával, Kolozsvárral.
Finály legmeghatározóbb szerepét az Erdélyi Múzeum-Egyesület (EME) körül töltötte be. Ez az 1859-ben létrejött intézmény az erdélyi magyarság gyűjteményeit, könyvtárát és múzeumi anyagát fogta össze egy olyan korszakban, amikor a magyarságnak nem volt önálló tudományos akadémiája a térségben. Finály több mint négy évtizeden át, 1857-től egészen haláláig az egyesület titkáraként, később régiségtárának gondozójaként tevékenykedett, és a történelmi szakosztály elnöki tisztét is betöltötte. Munkatársai között a kor neves történészei és írói akadtak, így Gyulai Pál, Jakab Elek, Szabó Károly és Szilágyi Sándor.
Tudósként rendkívül széles érdeklődési kör jellemezte. Foglalkozott régészettel és éremtannal, vizsgálta a görög időszámítást, kutatta a magyar rokonértelmű szavakat, és máig idézett életműve a nagyszabású latin szótár, A latin nyelv szótára (1884), amelyet még 2002-ben is újra kiadtak. 1858-ban a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjává választották, 1872-től pedig a frissen alapított kolozsvári tudományegyetem tanára lett. Az Erdélyi Múzeum című folyóirat szerkesztőjeként (1874–1882) a forráskritikán és tudományos módszeren alapuló történetírás meghonosításán dolgozott.
Élete fő törekvése egy önálló erdélyi tudós társaság, lényegében egy regionális akadémia megteremtése volt, amely a Múzeum-Egyesület mellett kifejezetten új tudományos eredmények létrehozásával foglalkozott volna. Az EME vezetősége azonban ezt a tervet elutasította, abból kiindulva, hogy az intézmény a maga gyűjtő- és honismereti feladatait lássa el, és ne lépjen fel tudóstársasági igénnyel. Finály így is olyan szervezőmunkát hagyott maga után, amely a kolozsvári magyar tudományosság alapjait erősítette meg.
(Forrás: Művelődés)
