Az erdélyi arisztokrácia a 17. században sajátos helyzetben élt: a fejedelemség formálisan önálló maradt, miközben hol az oszmán, hol a Habsburg hatalom árnyékában politizált. Ebbe a világba enged bepillantást Haller János (1626–1697) története, aki tordai főispánként és íróként is ismert volt. Nevét leginkább a Hármas Istoria című műve (1695) őrizte meg, ám pályája korántsem volt zökkenőmentes: amikor csatlakozott a Béldi Pál vezette ellenzéki mozgalomhoz, négyévnyi fogarasi fogságra ítélték. A Haller család egyébként német eredetű, idővel elmagyarosodott főnemesi família volt, amely házasságok és katonai kapcsolatok révén illeszkedett be az erdélyi főrendek közé.
A cikk középpontjában egy 1686-os bécsi út áll. Haller egy küldöttség tagjaként érkezett a császárvárosba, hogy Apafi Mihály erdélyi fejedelem megbízásából I. Lipót császárral tárgyaljon egy egyezségről. A diplomáciai feladat mellett azonban a főúr alaposan kihasználta a nyugati nagyváros kínálatát: fennmaradt vásárlási feljegyzései részletes képet adnak arról, mit tartott érdemesnek hazavinni Erdélybe egy korabeli arisztokrata. A beszerzések széles skálán mozogtak a háztartási eszközöktől a fényűzési cikkekig.
A listán ezüst- és óntárgyak, kések, csészék és kanalak szerepeltek, valamint ruházati kellékek: bársony, pántlikák, strucctollak és selyemszalagok. A konyhára gondolva száz sós citromot, nádmézet, szerecsendiót és sáfrányt vásárolt. A lakás díszítésére festett kárpitokat, szőnyegeket, üvegtáblákat, sőt a császári pár arcképét is megvette, az ékszerek között pedig ezüstlánc, gyöngyös nyakravaló és smaragdos fülbevaló található. Nem hiányoztak a szórakozást szolgáló tárgyak sem: hegedű, réztrombita, óra és iránytű, valamint egy könyv, a magyar királyok arcképcsarnokát bemutató Mausoleum Regum Hungariae.
A bőkezű költekezésnek ára volt. Haller pénzügyi gondjait jelzi, hogy kénytelen volt eladni „vércse paripáját” 150 rajnai forintért, amit a feljegyzés szerint nagyon sajnált; a szállását végül maga Lipót császár fizette ki. A bécsi utat családi tragédiák is árnyékolták: leánya, Krisztina 1685 decemberében Bécsben hunyt el, férje, Petky János pedig néhány héttel később követte őt. Apját elkísérte fia, József is, aki azonban könnyelmű ifjúként tetemes adósságokat halmozott fel. A história így nemcsak egy korabeli bevásárlás kuriózuma, hanem egy erdélyi főnemesi család sorsának, anyagi kultúrájának és nyugati kötődéseinek érzékletes lenyomata.
(Forrás: Művelődés)
