A második bécsi döntés (1940) nyomán Magyarországhoz visszakerült néhány magashegységi terület, és a Magyar Sí Szövetség nyomban kutatni kezdte, hol lehetne kialakítani egy téli olimpiai versenyközpontot. 1940 őszétől Erdély és Kárpátalja hegyvidékeit járták be, míg végül Déván István egykori olimpikon (1912 nyári és 1924 téli olimpia résztvevője) ajánlására a választás 1941. október 23-án Borsafüredre esett. A ma Beszterce-Naszód megyéhez tartozó, Borsa falu közelében fekvő üdülőtelep a Radnai-havasok északi oldalán, 830 méteres magasságban terül el. A helyszín minden szempontból ideálisnak bizonyult: bőséges hó, szélvédett fekvés, vasúton 650, közúton 850 méterig megközelíthető terep, valamint a kezdőktől a haladókig mindenkinek megfelelő lejtők. A síszezon itt jellemzően novembertől késő áprilisig tartott.
Az építkezés gyorsan haladt. Az „Olimpia” nevű lesiklópályán már 1941 karácsonyára gyakorolhattak a magyar műlesiklók. A 2840 méter hosszú, 830 méteres szintkülönbségű pálya minőségét még egy osztrák síző is dicsérte. A létesítményeket Benedek Frigyes építőmérnök tervezte, aki a lesiklópálya mellett a központ szállodáját, a koksszal fűtött, központi fűtéses Hóvirág szállót is megálmodta – ennek alapkövét 1943 áprilisában tették le. A munkálatok népszerűsítésében jelentős szerepet vállalt Belloni Gyula sokoldalú sportoló, az 1928-as amszterdami olimpia résztvevője is.
A központ büszkesége a nemzetközi előírások szerint épült, „Olimpia” nevű síugrósánc lett, amely 1944 februárjára készült el, és akkoriban Európa legnagyobb sáncának számított. Megépítéséhez mintegy 10 000 köbméter földet mozgattak meg, a sziklás terepen helyenként robbantani is kellett. A technikai tervezésben a lengyel Stanisław Marusarz – Przestalsky fedőnéven – segédkezett, aki Lengyelország 1939-es megszállása után az ellenállásba állt, halálra ítélték, majd Magyarországra szökött, és itt edzőként tevékenykedett. A sánc avatóversenyét 1944. február 20-án rendezték, a háborús körülmények ellenére német és norvég ugrókkal. A férfi országos bajnokságot a német Sepp Weiler nyerte 69 és 76 méteres ugrásokkal; Marusarz 88 métert is repült.
A nagyszabású tervek azonban – libegők, lelátók, medencék, villák, étterem és kaszinó – befejezetlenek maradtak. Románia 1944. augusztus 23-i átállása a szövetségesek oldalára, majd a bevonuló szovjet-román csapatok véglegesen megállították az építkezést. Az 1947-es párizsi békeszerződés érvénytelenítette a bécsi döntéseket, visszaállítva az 1938-as határokat. A kommunista Románia már nem tartotta fontosnak a központ kiépítését, így az soha nem érte el a tervezett nemzetközi rangot – a pályák azonban használhatóak maradtak, és a következő évtizedekben hazai és nemzetközi versenyeknek is otthont adtak.
(Forrás: Művelődés)
