A 19. század végén Erdélyben a lányok komoly iskoláztatása még gyerekcipőben járt, és ezen a téren úttörő szerepet vállalt De Gerando Antonina (1845. február 13., Párizs – ?). A pedagógusnő különleges családi háttérrel rendelkezett: anyja a tekintélyes erdélyi Teleki Emma (1809–1893), apja pedig a lyoni származású francia nemes és történetíró, Auguste de Gerando (1819–1849) volt. Nagynénje, Teleki Blanka (1806–1862), a magyar leánynevelés úttörőjeként vonult be a történelembe: 1846-ban ő nyitotta meg Pesten az első magyar felsőbb leányiskolát. Antonina tehát olyan családból érkezett, amelyben a nők művelődése és tanítása generációkon át központi ügynek számított.
Antonina Franciaországban szerezte pedagógiai képesítését: 1861-ben Párizsban tette le az első fokú tanítói vizsgát, 1863-ban a második fokút, majd 1864-ben tanárnői vizsgát is. Pesti magántanfolyam után 1880-ban hívták meg a városi iskolaszék javaslatára a kolozsvári felsőbb leányiskola élére. Kolozsvár ekkor Erdély szellemi központja volt, ahol az oktatás nagy múltra tekintett vissza. Az új intézmény ünnepélyes tanévnyitóját 1880. október 3-án tartották, kezdetben mindössze két osztállyal és 48 növendékkel.
Igazgatónőként De Gerando Antonina valódi polihisztorként állt a katedrára: francia nyelvtant, számtant, éneket, neveléstant, gazdaságtant és latint egyaránt oktatott. Vezetése alatt az iskola látványosan fejlődött. Az 1882/83-as tanévben már négyosztályos, 96 diákkal, 1892-es államosítása után pedig 242 növendéke volt. 1900-ban modern, új épületbe költözött a kolozsvári Sétatéren. Az intézmény jelentőségét mutatja, hogy 1903-ban itt szerezte meg az első három leány az érettségi vizsgát. Pedagógiai felfogásának középpontjában az anyai gondoskodás állt: egyik tanítványa, Glatzné Fogarascher Anna 1941-ben így emlékezett rá: „Mint egy édesanya, úgy nevelt bennünket mindenre, még a legapróbb dolgokra is kiterjedt a figyelme.”
De Gerando Antonina 1880 és 1913 között, vagyis több mint három évtizeden át vezette az iskolát. Nyugdíjba vonulása után, 1913 őszén indult el az intézmény első gimnáziumi osztálya, ezzel is jelezve, hogy a leányoktatás immár teljes értékű középiskolai útvonalat kínált. Munkássága révén a kolozsvári lányok számára megnyílt a magasabb műveltség és a továbbtanulás lehetősége, amely korábban szinte kizárólag a fiúk kiváltsága volt. Síremléke a kolozsvári Házsongárdi temetőben található.
(Forrás: Művelődés)
