A magyar koronázási jelvény, a Szent Korona köré az évszázadok során számos legenda fonódott, és ezek közül több is az Érmellékhez köti az ereklye titkos rejtegetését. Ez a tájegység a mai Romániában, a Partium északi részén, a Bihar és Szatmár térségében húzódik, az egykori Bihar vármegye északi vidékén. Szabó József tanulmánya kritikus szemmel veszi sorra ezeket a hagyományokat, és arra figyelmeztet, hogy a korona itteni jelenlétéről szóló történeteket gyakran nehéz korabeli írásos forrásokkal alátámasztani.
Az első legenda a 16. századhoz kötődik. Pesty Frigyes Bihar megyei helynévtára szerint a koronát 1551 körül három hónapig egy Diószeg melletti, vizenyős lapályon álló kis földvárban rejtegették volna. A szerző ezt kétségbe vonja: ebben az évben Izabella királyné – Szapolyai János özvegye – a koronát Ferdinánd királynak adta át, és az ereklye dokumentált útja Gyulafehérvártól Kolozsváron, Zilahon, Tasnádon és Nagykárolyon át Kállóba vezetett, vagyis aligha időzött huzamosan az Érmelléken. A korszak fő szereplői között szerepelt Martinuzzi (Fráter) György és Perényi Péter is.
A második, részletesebben dokumentált történet az 1848–49-es szabadságharchoz kapcsolódik. Amikor a magyar kormány Debrecenbe költözött, Kossuth a koronát Tolcsvai Bónis Sámuel országgyűlési képviselőre bízta. Az ereklye Budáról a Lánchídon át – a hagyomány szerint elsőként kelt át kocsin a hídon – Szolnokon és Karcagon keresztül jutott Debrecenbe. A hagyomány szerint a kísérők, Bónis és Josipovich, óvatosságból kerülő úton az érmelléki Köbölkútra tértek, ahol a koronát egy szőlőspajtában elásták, fölötte tüzet raktak, majd marhakereskedőknek öltözve keltek át a Berettyón. A történet végállomása Baranyi Félix tóti úrilaka volt, ahol az ereklyét az egyik oldalszobában helyezték el.
A szerző hangsúlyozza, hogy a közvetlen írásos dokumentumok következetes hiánya feltűnő, és csak emlékiratokra, levelekre és naplókra – köztük Bónisné Darvas Erzsébet visszaemlékezéseire és Madarász László leveleire – lehet támaszkodni. A korona valós tartózkodási helyeinek tisztázásában az MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpontjának Pálffy Géza vezette „Lendület” Szent Korona Kutatócsoportja végez fontos munkát. A tanulmány itt még nem ér véget, folytatása következik.
(Forrás: Művelődés)
