Az erdélyi Érchegységben fekvő Verespatak (románul Roșia Montană) Európa egyik legrégebbi és leggazdagabb aranybányászati helye, amely Magyarországon ma leginkább a 2000-es évek ciánnal fenyegető bányanyitási tervei kapcsán vált ismertté. A település a történelem során sok nevet viselt: a rómaiak Alburnus Maiorként ismerték, később Goldbach, Rotseifen, illetve Verespatak néven szerepelt. Az aranyat itt már a Krisztus előtt 450 körül élt agatirsz népek, majd a dákok is bányászták, az utóbbiak gazdagsága pedig a rómaiakat is ide vonzotta: Dáciát éppen az arany miatt hódították meg Kr. u. 106-ban.
A mintegy 170 évig tartó római uralom alatt becslések szerint 500 tonna aranyat és 1000 tonna ezüstöt termeltek ki, és máig fennmaradtak a világ leghosszabb ismert ókori bányavágatai. A munkára a dalmáciai pirustákat telepítették be, a termelést pedig a 18. század végétől előkerült viasztáblák dokumentálják. A középkorban a falu először 1525-ben bukkant fel írásos forrásban, 1567-ben pedig itt jött létre az első unitárius egyházközség. A bányászat igazi fellendülése Mária Terézia korában kezdődött: 1746-ban nyílt a Szentháromság-, 1769-ben a Mária Mennybemenetele-akna, a század folyamán a termelés megtízszereződött.
A 18-19. században a hely a tudomány figyelmének középpontjába került. Franz Müller von Reichenstein 1789-ben adta közre az első monografikus földtani tanulmányt, 1809-ben pedig a keménységi skáláról ismert Carl Friedrich Christian Mohs is felkereste. Az osztrák és magyar kutatók közül kiemelkedett Szabó József, Koch Antal és Pálfy Mór munkássága. A termelés látványosan nőtt: az 1710-es évi 63 kilogrammról 1847-re már 1060 kilogrammra, ami egymaga vetekedett egész Európa kibocsátásával. 1878-ban egyetlen gazdag aranyfészekből 86 kilogramm aranyat fejtettek ki, a csúcsot pedig 1909 jelentette.
A modern kor sok megpróbáltatást hozott: 1849-ben Avram Iancu csapatai a forradalom idején feldúlták Abrudbányát és Verespatakot, 1948-ban a szocialista állam államosította a magánbányákat, az 1970-es években pedig a közeli Roșia Poieni rézérc kitermelése okozott súlyos környezeti károkat. Napjainkban a Gabriel Resources érdekeltségébe tartozó társaság Európa második legnagyobb aranytartalékát feltételezi itt – ami a hely ókori örökségét és jövőjét egyaránt vita tárgyává teszi.
(Forrás: Művelődés)
