A trianoni döntés (1920) után Romániához került Bánság a történelmi Magyarország délkeleti vidéke, ahol a magyarság szórványban, kisebbségként élt tovább. Központja, Temesvár (románul Timișoara) magyar közössége az 1920-as években egy saját kulturális otthon, egy „magyar ház” felépítését tűzte ki célul, hogy a szétszórtan élőknek közös találkozóhelye legyen. Az ötletet Horváth Antal, a Temesvári Magyar Dalárda 1922 óta működő karnagya vetette fel egy kulturális palota gondolatával. A szervezés az Országos Magyar Párt bánsági tagozata, valamint olyan vezetők köré épült, mint Jakabffy Elemér, a Magyar Kisebbség folyóirat szerkesztője és pártképviselő, továbbá báró Ambrózy Andor.
A megvalósítás a tervezgetéstől és gyűjtéstől (1926) a Magyar Ház Rt. 1927. februári megalakulásán át a telekvásárlásig és az 1929 nyarán induló építkezésig vezetett. Az épület tervezője Székely László (1877–1934), Temesvár első jelentős építésze volt, aki ezt utolsó nagy munkájaként alkotta meg, neoklasszicista és modern elemeket ötvözve, eklektikus, motívumgazdag homlokzattal. A földszinten a párt bánsági irodái és a nőegylet kaptak helyet, az első emeleten pedig a kilenc utcai ablakkal nyíló, mintegy 26 méter hosszú nagyterem, kis színpaddal és zenekari árokkal, nagyjából 300 fő befogadására. A felsőbb szinteken lakások, próbatermek, egyesületi irodák és könyvtár, a pincében konyha és cserkészhelyiség sorakozott. A házat 1930. november 29–30-án avatták fel, ahol Jakabffy Elemér mondott ünnepi beszédet.
A Magyar Ház a térség kedvelt magyar kulturális központja lett: hangversenyek, irodalmi estek, kiállítások, műkedvelő színielőadások és táncmulatságok zajlottak benne, egészen addig, amíg a hatóságok 1938-ban korlátozták működését. A második világháború után, 1945-től a Magyar Népi Szövetség vette kezelésbe, otthont adva a Bartók Béla Népi Iskolának; a szövetség 1953-as feloszlatása után azonban a kommunista párt szervezete sajátította ki, irodákká alakítva a tereket.
Az 1968-as közigazgatási átszervezés idején pártlapok szerkesztőségei költöztek be, a tulajdoni helyzet pedig máig rendezetlen maradt. A legnagyobb fordulatot az hozta, hogy 1995-ben a Tim-Press – Iosif Constantin Drăgan román üzletember hátterével – jogtalanul privatizálta és telekkönyveztette az épületet, kihasználva, hogy az állam korábban nem dokumentálta az államosítást. Azóta számos per húzódik az egykori részvényesek örökösei, a Heti Új Szó és a magyar kisebbségi szervezetek érintettségével; megfigyelők szerint a kérdést csak magas szintű politikai döntés oldhatná meg. A temesvári Magyar Ház így egyszerre maradt a bánsági szórványmagyarság büszke szimbóluma és máig le nem zárt öröksége.
(Forrás: Művelődés)
