Éppen egy évszázada, 1921 januárjában jelent meg Kolozsvárott a Kiáltó szó. A magyarság útja. A politikai aktivitás rendszere című, mindössze negyvennyolc oldalas röpirat, amelyet a Lapkiadó és Nyomdai Műintézet Részvénytársaság adott ki. A szöveget már 1920 novemberében megírták, ám a román cenzúra megfelezte – a kihúzott részek helyén üres foltok maradtak –, majd a megjelenés után a szabad terjesztését is akadályozta. K. Lengyel Zsolt tanulmánya ennek a háromszerzős kiadványnak a keletkezését és máig ható jelentőségét vizsgálja.
A röpiratot három, az erdélyi magyar szellemi életben meghatározó szerző jegyezte. Kós Károly (1883–1977) építész, grafikus és író érzelmes, ötoldalas, harci felhívás jellegű bevezetőt írt, amely a transzilvanizmus, vagyis az erdélyi különállás eszméjének gondolati magját adta. Mellette két jogász-újságíró, Paál Árpád és Zágoni István hosszabb politikai értekezésekben fejtette ki az önkormányzatiság területi, jogi és elméleti kérdéseit. A szöveg az Erdélyben, a Bánságban, a Körösök vidékén és Máramarosban élő „kétmillió magyarhoz” szólt, miután a budapesti parlament 1920. november 15-én ratifikálta a trianoni békeszerződést.
A Kiáltó szó fő üzenete a passzív ellenállás helyett az aktív, ám feltételekhez kötött politikai részvétel volt a megnagyobbodott Romániában. Kós úgy fogalmazott: nemzeti önkormányzatot kívánnak, amelynek révén Nagy-Románia megbízható állampolgárokat nyer. A röpirat egy föderatív szemléletű, a közigazgatásra, a jogra, a gazdaságra és a kultúrára kiterjedő magyar önkormányzati intézményrendszert vázolt fel. A szöveg nem Nagy-Románia létrejöttét fogadta el, hanem az önrendelkezésüktől megfosztottak autonómiaigényének erkölcsi jogosságát fogalmazta meg, és ezzel a későbbi nemzedékeknek is érvet adott a kisebbségi garanciák követeléséhez.
A tanulmány felidézi a korszak megosztottságát is. Reményik Sándor (1890–1941) költő „Végvári” álnéven a rendíthetetlen ellenállás híve volt, és 1920 decemberi, Transsylvanizmus című írásában bírálta az új eszmét, amelyben az össznemzeti magyar öntudat felhígulását látta. Kós ezzel szemben az aktív szerepvállalás felé igyekezett fordítani őt. A röpirat megjelenésével párhuzamosan formálódott az erdélyi magyar kisebbségi politika: 1921 nyarán létrejött a Magyar Néppárt és a Magyar Szövetség, amelyek 1922 végére az Országos Magyar Pártban egyesültek, kolozsvári székhellyel.
(Forrás: Művelődés)
