A tanulmány egy ma már kevéssé ismert 16. századi egyházi értelmiségi, Martinus Haczius könyvtárát és szellemi világát mutatja be. Haczius a mai Románia területén fekvő Várad (ma Nagyvárad, Oradea) székesegyházi káptalanjának kanonokja, később címzetes püspöke volt. Eredetileg a Hátszeg vidékéről (Hunyad megye) származó, eredetileg román nemesi família, a Haczakiak sarjaként született 1488 után; a család a 15. század közepén házasság révén került Kolozs megyébe, Magyarsárd környékére, és fokozatosan katolizált és magyarosodott. A korábbi szakirodalom tévesen azonosította Haczeust szász reformátorokkal (a Martinus Hentius névvel); a könyvtörténeti kutatás tisztázta, hogy magyar, nem szász személyről van szó.
Haczius a kor jellegzetes értelmiségi pályáját járta be. 1516 és 1518 között a bécsi egyetemen tanult, ahol a svájci humanista, Joachim Vadianus tanítványa volt, majd 1518 októberétől a krakkói egyetemen folytatta tanulmányait; kifinomult, itáliai jellegű kézírása esetleges itáliai útra is utalhat. 1538-ban már a Szűz Máriának szentelt kisebb váradi káptalan prépostjaként és kanonokjaként szerepel. 1544-ben Citrum címzetes püspökévé nevezték ki, és Martinuzzi György püspök politikai elfoglaltsága idején tényleges segédpüspökként irányította a váradi egyházmegyét, évi 100 aranyforintot kapva a pápai kincstártól. 1547-re már idős emberként visszavonult; helyét Ilosvai István foglalta el, maga pedig 1550 körül hunyhatott el.
Könyvtárának darabjai ma neves közgyűjteményekben őrződnek. Egy 1454-es görög Ptolemaiosz-kódexe, amely 27 térképet és bizánci hatású miniatúrákat tartalmaz, a bécsi udvari könyvtárba (Hofbibliothek) került, és eredetileg talán Mátyás király Corvinájához tartozott. A kolozsvári Akadémiai Könyvtár ritkasággyűjteményében maradt fenn Plinius Természettörténetének 1476-os pármai kiadása, gazdag firenzei miniatúrákkal és számos latin-görög lapszéli jegyzettel, valamint egy 1496-os velencei Arisztotelész-ősnyomtatvány 1517-es krakkói kötésben. Haczius tulajdonosi bejegyzései (Martini Haczy prepositi minoris Waradiensis sum et suorum) és sűrű glosszái intenzív olvasásról tanúskodnak.
Gyűjteménye egyszerre tükrözte a reneszánsz humanizmust és a kibontakozó reformáció eszméit: megvásárolta Morus Tamás Utópiáját (1518-as bázeli kiadás), valamint a predesztinációról és a keresztény erkölcsi megújulásról szóló korabeli teológiai műveket. A könyvtár Haczius halála után a váradi káptalanra, majd annak 1556-os feloszlatása után az erdélyi fejedelmek birtokába jutott. 1585-ben Báthory István fejedelem mintegy kétezer kötetnyi „régi váradi könyvtárat” szállíttatott két szekéren Kolozsvárra a jezsuita iskola gyarapítására. Haczius gyűjteménye így ma is az erdélyi művelődést szolgálja, és a térség korai európai szellemi kapcsolatainak fontos tanúja.
(Forrás: Művelődés)
