Soó Zöld Margit kolozsvári festő és grafikusművész több mint három évtizedes pályáját idézi fel a Művelődés című erdélyi magyar folyóiratban megjelent írás, amelynek szerzője Németh Júlia művészeti író. Soó Zöld Margit a Szolnay-díj és a Munkácsy-díj kitüntetettje, valamint az újraalapított Barabás Miklós Céh alapító tagja. A céh az erdélyi magyar képzőművészek egyik legjelentősebb szakmai szervezete, amely a 19. századi portréfestő, Barabás Miklós nevét viseli. A szerző az 1970-es évek közepén ismerte meg a művészt a kolozsvári Napsugár gyermeklapnál, ahol Soó Zöld Margit képszerkesztőként és illusztrátorként dolgozott; melegszívű, közvetlen egyénisége révén hamar megkedvelték a kollégái.
Az írás kiállításról kiállításra követi nyomon az alkotói utat. Az 1994-es, kolozsvári múzeumban rendezett gyűjteményes tárlat munkáit a tárgyhű ábrázolás és érzelmi átéltség jellemezte: a meleg barnák, sárgák és szürkék bensőséges hangulatot teremtettek, a történelmi épületek pedig nem a monumentalitást, hanem az emberi otthonosságot sugározták. A tollrajzokon szürrealista-szimbolikus, drámai kompozíciók jelentek meg. 1995-ben a víz témaköre került előtérbe: tóparti alkonyok és nyári hangulatok, sőt maga a szél megfestése különböző színekben, annak erejéhez és kedélyéhez igazodva.
A pálya további állomásai is a természethez kötődnek. Az 1997-es, a Hargita megyei Szárhegyen rendezett kiállítás az örökkévalóság és a mulandóság kérdését pasztellekkel közelítette meg, az 1999-es tárlat pedig a Duna-delta sajátos vízi világát idézte. A 2003-as, a kolozsvári Gy. Szabó Béla Galériában bemutatott anyag új korszakot nyitott: a felhők és az ég kerültek a középpontba. A magyarországi Jászdózsa melletti művésztelepen készült képeken a magyar alföld terül el a hatalmas felhők alatt, a föld eltörpül az ég mellett.
2006-tól a Barabás Miklós Céh megnyitotta kolozsvári, Farkas utcai galériáját, amely a művész második otthonává vált; itt évről évre kamarakiállítással ünnepelte születésnapját. Kései munkáin egyre erősödik az elvonatkoztatás és a letisztultság: a narancs és a fekete uralja a kompozíciókat, a fák és a gyökerek pedig az emberi sorsot jelképezik, a sötét és világos kontrasztja az élet szimfóniáját fejezi ki.
(Forrás: Művelődés)
