A természetes anyagoktól eltérően a szintetikus műanyagok évszázadokig nem bomlanak le, így hatalmas mennyiségben halmozódnak fel a környezetben. 1950 és 2015 között mintegy 8,3 milliárd tonna műanyag készült, ebből 6,3 milliárd tonna vált hulladékká. Ennek mindössze 9 százalékát hasznosították újra, 12 százalékát elégették, közel 79 százaléka pedig hulladéklerakókban, folyókban és óceánokban maradt. A Csendes-óceán északi részén 150 000-200 000 tonna műanyagból álló úszó hulladékszigetek keletkeztek.
A cikk a műanyagok egészségügyi kockázataira is felhívja a figyelmet. A 3-as jelű PVC olyan lágyítókat tartalmaz, mint a DOP és a BBP, amelyek a hormonháztartást zavarhatják, asztmát és allergiát okozhatnak. A 6-os jelű polisztirol alapanyaga, a sztirol lehetséges rákkeltő, amely az idegrendszerre és a szaporodásra is hat. Külön veszélyt jelent a biszfenol-A (BPA), amelyet rákos megbetegedésekkel, cukorbetegséggel, pajzsmirigybántalmakkal, elhízással és meddőséggel hoznak összefüggésbe. A helyette kínált biszfenol-S (BPS) hasonló, hormonháztartást zavaró hatást mutat.
Egyre nagyobb gondot jelentenek a mikroműanyagok is, vagyis az apró, szabad szemmel alig látható részecskék. Egyetlen mosás során a szintetikus textíliákból 120 000-450 000 mikroműanyag szabadulhat fel, a tengeri só pedig kilogrammonként mintegy 600 ilyen részecskét tartalmaz. A napi 4-5 gramm sófogyasztással így legalább három mikroműanyag kerül a szervezetbe. Ezek a részecskék már a tíz kilométeres óceáni mélységekben és a sarki jégben is kimutathatók. A legveszélyesebb vegyületeknek a szerző a dioxinokat tartja: ezek stabilak, zsírban oldódnak, a szervezet zsírszövetében raktározódnak, átjutnak a méhlepényen, és egy részük rákkeltő.
A szerző szerint a megoldás részben a tudatos hétköznapi döntésekben rejlik: érdemes a műanyagot természetes anyagokkal, fával, üveggel, rozsdamentes acéllal, kerámiával helyettesíteni, kerülni a műanyag edények mikrohullámú használatát és az előrecsomagolt élelmiszereket. Hosszabb távon a megújuló nyersanyagokból, például cellulózból, keményítőből és növényi olajokból készülő, lebomló bioalapú műanyagok jelenthetnek kiutat, amelyek gyártása 60-70 százalékkal kevesebb kőolajat és földgázt igényel, és kevesebb adalékot tartalmaz.
(Forrás: Művelődés)
