Kide, a négytemplomos zsákfalu Kolozs megyében: négy felekezet, egy közösség

Az erdélyi Kide négy temploma, középkori múltja és apadó lakossága mögött eleven szórványélet húzódik meg a Borsa-völgyben.

A Kolozs megyei (Erdély) Kide apró, ám felekezeti sokszínűségében rendkívüli zsákfalu a Borsa-patak völgyében, a Szamosháti-dombságon fekszik. A patak Válaszútnál torkollik a Kis-Szamosba, a települést pedig dombok zárják körül: csak a kidei patak völgyén át közelíthető meg, a szomszédos falvakhoz a környező hegyeken kell átkelni. A helységet először 1332-ben említi oklevél, Kyda alakban; lakói egykor a dobokai vár várjobbágyai voltak.

A falut négy templom és négy közösség jellemzi: a református, a katolikus, az unitárius és a görögkatolikus, utóbbiak egy piciny fatemplomban imádkoznak. A legrégebbi a református templom, amely a 12-13. századból való; Entz Géza művészettörténész az Erdély építészete a 11-13. században című munkájában a vidék legkorábbi, 12. századi falusi templomaként tartja számon, román kori stílusjegyei alapján. A katolikus templomban szolgált Nyírő József plébános, akinek emlékét a 2014-ben létrehozott Nyírő József könyvtár őrzi.

A falu büszkesége Sipos Dávid kőfaragó mester, aki mintegy 250 évvel ezelőtt, az 1760-as évek táján élt; munkáit 2012-ben 56 fényképből álló vándorkiállítás mutatta be, amely Bonchidán és Szatmáron is megfordult. A milleniumi ünnepségekre készülve, 1896-ban a közösség órát építtetett a református templom tornyába: a munkát Szabó József bányamérnök végezte, aki a borsai Bánffy Ernő alkalmazásában állt, a költségeket pedig bálok bevételéből és közös földmunka jövedelméből teremtették elő. A faluhoz kötődik Polcz Alaine író is, aki a háború pusztításai elől talált itt menedéket, valamint a kidei származású Kovács András filmrendező, aki a tájház felújítását támogatta – az épület egykor a családja tulajdona volt.

Kidén egykor mintegy 800 lakos és három pap élt, a 2011-es népszámlálás idejére azonban a lakosság 155 állandó lakosra apadt, a házak több mint felét nyaralóként használják. A népesség erősen szezonális: nyaranta 200-300 fő, télen olykor 100 alá csökken. A megfogyatkozott közösség mégis eleven kulturális életet él: évente falunapot és szüreti bált tartanak, gyermekeknek szórványtábort szerveznek, és rendszeresek az ökumenikus, négy felekezetet összefogó rendezvények.

(Forrás: Művelődés)

Avatar photo
Kulturtér