A tordai nemesi családból származó Weress Margit (1894-1975) az erdélyi magyar oktatás és irodalmi élet egyik elkötelezett, ám ma kevéssé ismert alakja volt. Szülővárosában a katolikus iskolában, majd Kolozsvárott az unitárius algimnáziumban tanult, végül 1918-ban a kolozsvári egyetemen szerzett magyar-német szakos tanári oklevelet. Pályáját a kolozsvári Marianum katolikus leánynevelő intézetben kezdte, majd a nagyenyedi református tanítóképzőben (1919-1927), végül a székelyudvarhelyi református kollégium tanítónőképzőjében (1927-1950) tanított, ahol két éven át igazgatói tisztet is betöltött. Az enciklopédiacikket Kolumbán Szende és Socaci Anita jegyzi.
Weress Margit nevét elsősorban a korszak két jelentős erdélyi költőjéhez fűződő barátsága őrizte meg. Reményik Sándorral 1921-ben ismerkedett meg a kolozsvári Pásztortűz című folyóirat szerkesztőségében, és a költő egyik leghűségesebb csodálója lett. Reményik neki ajánlotta 1920 karácsonyán a Fagyöngyök című kötetét, később pedig a Magasan című, nyomtatásban is Weress Margitnak dedikált verssel viszonozta figyelmét. A barátság olyan bensőséges volt, hogy a költő utóbb feltárta előtte: a Margaréta és az Őszi erdőn hamvadó parázs című verseit hozzá, illetve általa ihletve írta.
A másik költő, akihez szoros kötelék fűzte, Áprily Lajos (eredeti nevén Jékely Lajos) volt, akivel a nagyenyedi Bethlen Kollégiumban voltak tanártársak. A barátság jeleként a tanárnő 1924-ben őt kérte fel esküvői tanújának. Weress Margit szavalóművészként rendszeresen lépett fel irodalmi esteken, és lelkesen adta elő mindkét költő verseit, köztük Áprily Halálmadár című költeményét. Maga is írt verseket – például a Leányom, az Én azt hittem, a Sóhaj és a Vágy címűeket -, egy részüket Fehér Magda álnéven jelentette meg.
A cikk három évtizedes tanári pályáját a nemzeti elkötelezettség és a magyar nyelv ápolásának példájaként mutatja be: állítása szerint egyetlen napra sem hiányzott munkahelyéről, és diákjaiba a nemzeti öntudatot és a magyar kultúra szellemi kincseit igyekezett átültetni. Emlékiratait Magyar szó Erdélyben címmel írta meg. 1954-ben Budapestre költözött, és ott hunyt el 1975-ben.
(Forrás: Művelődés)
