Az 1894-ben elfogadott XXXI. és XXXIII. törvénycikk vezette be Magyarországon a kötelező polgári házasságot és az állami anyakönyvezést, mindkettő 1895. október 1-jén lépett életbe. Ezzel az állam vette át a házasságkötés és az anyakönyvi nyilvántartás jogát az egyházaktól, lezárva a vallásfelekezetenként eltérő házassági jog korábbi zűrzavarát. Az ország első polgári esküvőjét még aznap, október 1-jén Budapesten tartották, ahol a 31 éves Krishaber Károly gyárigazgató és a 24 éves Mezei Anna, Mezei Mór országgyűlési képviselő lánya mondott egymásnak igent egy alig tízperces szertartáson, óriási közfigyelem közepette.
Az első kolozsvári polgári házasságot egy héttel később, 1895. október 8-án kötötték. A vőlegény a 29 éves Tamásy Péter birtokos és tartalékos huszártiszt volt, örmény gyökerű, tehetős családból; a menyasszony pedig Tauffer Margit, egy köztiszteletben álló kolozsvári bőrkereskedő-család sarja. Mivel az állandó anyakönyvi hivatal még nem készült el, a szertartás a kolozsvári városháza tanácstermében zajlott, amely zsúfolásig megtelt rokonokkal, kíváncsiskodókkal és a város előkelőségeivel. Az eseményt Nagy Mór városi tanácsos vezette, mintegy huszonöt perces beszédében a polgári házasság történelmi jelentőségét és a nemzeti egységben betöltött szerepét hangsúlyozva.
A tanúk a vőlegény testvére, Tamásy József honvéd huszárszázados, valamint Benel János orvosprofesszor és királyi tanácsos voltak. A jelenlévők között volt Ferencz József unitárius püspök, Haller Károly egykori polgármester és Finály Henrik nyelvész is. Az egyház ellenállását jól mutatja, hogy Nagy Mór a párnak figyelmébe ajánlotta: vallási kötelezettségüknek még nem tettek eleget. A polgári szertartás után a házaspár a kolozsvári főtéri Szent Mihály-templomba vonult, ahol Bíró Béla apát-plébános adta rájuk az egyházi áldást.
A frigyet azonban tragédia árnyékolta be. Tamásy Péter 1898. október 14-én, alig 33 évesen váratlanul elhunyt, és a kolozsvári Házsongárdi temetőben helyezték örök nyugalomra. Hátramaradt özvegyét és 1897-ben született kislányát, Margitot hagyta maga után; az özvegy később ifjabb Almay Károly felesége lett. A cikk a 125. évfordulón visszatekintve a polgári házasság intézményét az állam és az egyház szétválásának, a szekularizációnak a betetőzéseként értékeli, megjegyezve, hogy napjainkban egyre kevesebben élnek az anyakönyvvezető szolgáltatásával.
(Forrás: Művelődés)
