Vargyas a történelmi Székelyföld egyik jellegzetes települése Erdővidéken, Kovászna megye északi részén, az Olt és a Hargita lába közötti dombvidéken. A táj évszázadokon át a fafaragás és a festett bútorok egyik központja volt: a székely családok lakásait virágmintás, élénk színű festett ládák, padok és tékák díszítették. Ennek a hagyománynak az egyik legrégebbi és legkitartóbb őrzője a Sütő-család, amelynek művészetét Vargha Mihály mutatja be a Művelődés folyóirat hasábjain.
A család dokumentált öröksége mintegy fél évezredre nyúlik vissza: az első ismert, név szerint adatolt Sütő mester 1568-ban tűnik fel a forrásokban mint bútorfestő és asztalos. Azóta tizennégy nemzedéken keresztül öröklődött tovább a mesterség, és napjainkban már a tizenötödik generáció lép a folytatók sorába. A család gyökerei a Székelykeresztúr melletti Fiatfalvához kötődnek, művészetük pedig a székely-magyar népi kultúra szigorú, kötött szabályok szerint formált kifejezője.
A Sütő-bútorok jellegzetes díszítményei a hagyományos székely virágmotívumok: a lándzsás, bajuszos tulipán, a szegfű, a gyöngyvirág, valamint a sokféle rózsamotívum. Ezek a minták nemzedékről nemzedékre öröklődő rendet követnek, így a család munkáin keresztül egy több száz éves formakincs maradt fenn élő gyakorlatként. A mesterség ma is családi vállalkozás: a tagok között megtaláljuk Sütő Levente Lehel néprajzkutatót és a népművészet mesterét, valamint Sütő István erdőmérnököt, aki a család történetének megírásával is foglalkozott, mellettük pedig a fiatalabb nemzedék, köztük Sütő Gábor Csaba és Sütő Béla József viszi tovább a bútorfestést és a fafaragást.
A Sütő-család tradícióőrző munkáját 2015. december 17-én rangos elismeréssel díjazták: ezen a napon vehették át a Magyar Örökség díjat a Magyar Tudományos Akadémia budapesti székházában. A díj nemcsak egyetlen műhely teljesítményét ismerte el, hanem azt a folyamatosságot is, amellyel a család évszázadokon át megőrizte és továbbadta a székely bútorfestés és fafaragás hagyományát, így téve azt a magyar kulturális örökség élő részévé.
(Forrás: Művelődés)
