A klímaváltozás körüli vitákhoz Kékedy-Nagy László a kolozsvári Művelődés folyóiratban megjelent írásában tudományos, fizikai-kémiai megközelítéssel közelít. Kiindulópontja, hogy a Föld nyílt termodinamikai rendszer, amelyben folyamatos anyag- és energiacsere zajlik. A sugárzási törvények szerint bolygónk egyensúlyi hőmérséklete mindössze 255 K (-18 °C) lenne, valós átlaghőmérséklete azonban 288 K (+15 °C). A különbséget a légkör üvegházhatása adja, amelynek nagyobbik részéért nem a szén-dioxid, hanem a vízgőz felel: a szerző szerint utóbbi mintegy 21 °C közvetlen üvegházhatást ad, míg a CO2 a teljes hősugárzás körülbelül 20 százalékát szórja szét, elnyelési spektruma pedig gyorsan telítődik.
Az írás több ponton vitatja a globális felmelegedés köré épült leegyszerűsítéseket. Felhívja a figyelmet arra, hogy 1931 és 1971 között a hőmérséklet csökkent, miközben a CO2 mennyisége folyamatosan nőtt, ezt pedig az ok-okozati kapcsolat felcserélésének tartja. Konkrét adatokat is közöl: a 20. században 0,6-0,8 K, az 1901-2012 közötti időszakban 0,9 °C globális melegedés mutatható ki, a Kárpát-medencében 1,0-1,25 °C, a tengerszint pedig 1900 és 1980 között évi 1,8 mm-rel emelkedett. Az antropogén szénkibocsátást évi 6,5 Gt-ra becsüli, amelyből a természetes folyamatok jelentős részt elnyelnek.
Külön fejezetet kap az éghajlat ciklikus természete. A jégkorszakok és felmelegedési időszakok váltakozását a Milankovics-Bacsák ciklus magyarázza, amelyet a szerb Milutin Milankovic és a magyar geofizikus, Bacsák György dolgozott ki. Eszerint a Föld pályájának és tengelyének hosszú periódusú változásai – a 96-413 ezer éves pályamódosulás, a 41 ezer éves tengelyelhajlás, a 23 ezer éves precesszió, valamint a 11 éves napfolttevékenység – határozzák meg a hőmérsékleti görbét. Bacsák számításai szerint az utolsó jégkorszak mintegy tízezer éve ért véget, jelenleg felmelegedő periódusban vagyunk, amely még körülbelül 70 ezer évig tart.
A cikk kritikusan értékeli az IPCC (az ENSZ éghajlatváltozási kormányközi testülete) megállapításait, és tizenkét elterjedt klímamítoszt cáfol. Hivatkozik a magyar kutató, Miskolczi Ferenc elméletére is, amely szerint a légkör optikai mélysége állandó, és az üvegházhatás az egyensúlyi 33 °C körül csupán mintegy 0,1 °C-ot ingadozik. A környezetszennyezés valós veszélyeit nem tagadva a szerző józan, többirányú választ sürget: a hatások enyhítését, az alkalmazkodást, a fenntartható fejlődést, valamint a folyamatos képzést és tájékozódást.
(Forrás: Művelődés)
