Júniusban, amikor a kerti csap melege már nem hűl le egész nap, és a vízóra úgy pörög, mintha sietős dolga lenne, sokan kapnak észbe: a kertet locsolni kell, a víz pedig pénzbe kerül. Pedig a megoldás ott zuhog le az égből minden nyári zápor alkalmával, csak épp lefolyik az ereszcsatornán a kerti elvezetőbe, onnan a közcsatornába vagy a szikkasztóba. Egy átlagos magyar családi ház tetejéről egyetlen nyári viharban több száz liter víz folyik el feleslegesen. Ezt a vizet összegyűjteni nem ördöngösség, nem is drága mulatság, és Magyarországon teljesen szabályos. A kérdés inkább az, hogy mekkora edénybe, hová kötve, és mihez kezdesz vele azután.
Mit enged a magyar jog, és hol vannak a határok
Kezdjük a megnyugtató résszel: a saját telkeden, saját tetődről lefolyó esővizet kerti, öntözési célra szabadon összegyűjtheted, ehhez nem kell engedély, bejelentés vagy bármiféle hatósági papír. A vízgazdálkodásról szóló jogszabályok a háztartási és kerti hasznosítást gyakorlatilag nem korlátozzák, amíg a víz a saját ingatlanodon belül marad, és nem ivóvízként használod. A vízjogi engedélyezés akkor lép be, amikor a felszín alatti vizet érinted, tehát kútfúrásnál, vagy ha az összegyűjtött vizet a közcsatornába vezetnéd vissza. Egy föld feletti hordó vagy akár egy néhány köbméteres ciszterna a kert öntözésére semmiféle hatósági eljárást nem igényel. Egyetlen dolgot érdemes fejben tartani: az esővíz nem ivóvíz, és a tetőről lefolyva sem lesz az, ezért emberi vagy állati fogyasztásra, illetve élelmiszer mosására ne használd.
A szürkébb terület a társasházak és a telekhatáron átnyúló elvezetés. Ha az ereszről lefolyó víz eddig a telekhatáron túlra, a szomszéd felé vagy a közterületi árokba távozott, és ezt most elzárod egy tartállyal, jó szomszédi kapcsolat ide vagy oda, érdemes átgondolni, hová kerül a túlfolyó víz. A telkeden belül kell maradnia, vagy a meglévő, engedélyezett elvezetésbe kell visszajutnia. A vízdíjszámládon egyébként érdemes megnézni a csatornadíjat: aki a kertet locsolja ivóvízzel, az gyakran a csatornadíjat is fizeti utána, holott az a víz nem megy a csatornába. Sok szolgáltatónál van mellékvízmérős locsolási kedvezmény, ezt külön ügyintézéssel lehet igényelni, és az esővízzel kombinálva csaknem teljesen ki lehet váltani a csapvizes locsolást.
A hordótól a ciszternáig: mibe kerül a gyűjtés
A belépőszint a klasszikus esővízgyűjtő hordó, az a 200-300 literes műanyag tartály, amit a barkácsáruházak nyár elején ki is raknak a bejárathoz. Egy egyszerű, csap nélküli, 200 literes hordó nettó tízezer forint körül kezdődik, a formára öntött, dekoratív, amfora vagy fahordó utánzatú, 250-300 literes, csappal és fedéllel szerelt darabok jellemzően 18-30 ezer forint között mozognak. Ez a kategória annak való, aki egy-két virágágyást és néhány cserepes növényt akar ellátni, és nem akar a telepítéssel bíbelődni: a hordót a leesőcső alá teszi, és kész. A 200 liter gyorsabban elfogy, mint hinnéd, egy melegebb hét alatt egy közepes kert simán megissza, de kezdésnek pont elég ahhoz, hogy az ember megérezze a rendszer logikáját.
Aki komolyan gondolja, az 1000 literes IBC-tartályban gondolkodik. Ez az a fémrácsos kalitkába zárt, fehér műanyag kocka, amit eredetileg ipari folyadékok szállítására gyártanak, és használtan 12-25 ezer forintért hozzá lehet jutni, újonnan 35-50 ezer forint körül. Fontos, hogy élelmiszeripari, tehát korábban élelmiszert vagy ártalmatlan anyagot tartalmazó tartályt vegyél, ne vegyszereset, és alaposan öblítsd ki. Az IBC-t érdemes raklapra vagy betontömbökre állítani, hogy a csapja alá kannát vagy locsolókannát lehessen tolni, és a fehér falat sötét fóliával vagy festéssel takarni, különben pillanatok alatt bezöldül benne a víz az algától. Két ilyen tartály sorba kötve már 2000 liternyi tartalékot jelent, ami egy kiadós nyári zápor után fel is telik.
A csúcskategória a föld alatti ciszterna, ez viszont már komoly beruházás. Egy 3000-5000 literes műanyag föld alatti tartály ára maga 250-500 ezer forint, ehhez jön a földmunka, a gépi kiemelés, a szakszerű beágyazás és a szivattyú, így a teljes, kulcsrakész rendszer könnyen elérheti az 800 ezertől másfél millió forintig terjedő összeget. Cserébe télen nem fagy be, nyáron hűvös és sötét marad benne a víz, nem algásodik, nem foglal helyet a kertben, és akár az automata öntözőrendszert is táplálhatja. Ennek a megtérülése évekre nyúlik, ezért inkább új építésnél, a tereprendezéssel együtt éri meg, amikor a gép amúgy is ott dolgozik.
A rákötés: hogyan vezeted a vízgyűjtőbe
Az ereszcsatorna és a hordó összekötése a leglátványosabban házilag megoldható rész, és itt dől el, hogy működik-e a rendszer vagy csak bosszúságot okoz. A legegyszerűbb a leesőcsőbe épített esővízgyűjtő elterelő, az a néhány ezer forintos, többnyire 2500-6000 forintos szerelvény, amit a csőbe kell beilleszteni, és egy rövid tömlővel köti össze a hordóval. Ennek az a nagy előnye, hogy automatikusan túlfolyik: ha a hordó megtelt, a víz egyszerűen tovább megy a csőben lefelé a megszokott útján, nem kell figyelni és átdugaszolni. A cső megfelelő magasságát úgy lődd be, hogy az elterelő nagyjából a hordó fedelének szintje fölött legyen, így a gravitáció dolgozik helyetted.
A leesőcső alá mindenképp tegyél valamilyen durva szűrőt, mert a tetőről lemosódó levél, mohadarab és madárpiszok különben a hordó alján gyűlik össze rohadó iszappá. Egy egyszerű lombfogó kosár az ereszbe, vagy egy szúnyoghálóból hajtott betét a beömlőnél már sokat számít, és pár száz forintból megvan. Az IBC-tartálynál érdemes a felső nyílásra szabványos szúnyoghálót feszíteni gumigyűrűvel, mert a nyitott tetejű tartály nyár közepére szúnyoglárvák melegágyává válik. A több tartály összekötését a tartályok aljára szerelt csapokon át, kerti tömlővel és gyorscsatlakozóval lehet a legkönnyebben megoldani, így a víz a közlekedőedények elve szerint egyenletesen oszlik el közöttük.
Szúnyog, alga, pangó víz: amitől a rendszer elromlik
A nyitott vagy rosszul lezárt esővíztartály két dolgot vonz: a szúnyogot és az algát. A szúnyog a pangó víz felszínén petézik, a lárvák néhány nap alatt kikelnek, és ha nyitva hagyod a hordót, a kerted a saját szúnyogfarmodat fogja táplálni. A védekezés egyszerű és ingyenes: tarts mindent fedve, a beömlőt és a túlfolyót is hálózd le, és ha mégis lárvát látsz, néhány csepp növényi olaj a felszínen megfojtja őket, vagy egyszerűen használd el a vizet, mert mozgó, lecsapolt vízben nem fejlődnek tovább. Léteznek biológiai szúnyoglárva-tabletták is, ezek pár száz forintos darabáron a baktériumos hatóanyaggal célzottan a lárvát pusztítják, az emberre és a növényre ártalmatlanok.
Az alga a fény és a meleg műve, ezért a legjobb védekezés a sötétben tartás: átlátszó vagy világos tartályt mindig takarj le, fessd át vagy bújtasd árnyékba. A sötét falú hordóban alig indul be a zöldülés, a fehér IBC viszont napon napok alatt bezöldül. Ha mégis elalgásodott, a víz a növényeknek nem árt, csak a tartály falára rakódik és eltömítheti a csapot meg a tömlőt, ezért szezon végén érdemes kiöblíteni az egészet. Egy maréknyi durva homok és pár liter víz összerázva remekül súrolja a falat, vegyszer nélkül. A pangást úgy kerülöd el, ha rendszeresen használod a vizet, nem hagyod hónapokig állni; a folyamatosan cserélődő víz tisztább és szagtalanabb marad.
A spórolás számokban: mennyi víz, mennyi forint
Most jöjjön a lényeg, amiért az egészet csináljuk. Magyarországon a sokéves átlagos csapadék nagyjából 550-600 milliméter évente, ennek a fele a vegetációs időszakra esik. Egy 80 négyzetméteres tetőfelületről, ami egy átlagos családi háznak felel meg, durván minden milliméter csapadékból annyi liter folyik le, ahány négyzetméter a tető, tehát 80 liter milliméterenként. Egyetlen 15 milliméteres nyári zápor így 1200 liter vizet zúdít a tetőre, amiből a szűrő és a túlfolyó vesztesége után reálisan ezer liter körül gyűjthető össze. Egy teljes locsolási szezonban, áprilistól szeptemberig, ugyanerről a tetőről 20-30 ezer liter, vagyis 20-30 köbméter esővíz fogható meg, ha van hová tenni.
Számoljunk forintban is. A locsolási célú vízdíj a csatornadíj nélkül szolgáltatótól függően nagyjából 250-400 forint köbméterenként, ha viszont csapvízzel locsolsz csatornadíjjal együtt, az könnyen 600-900 forint köbméterenként is lehet. Maradjunk egy óvatos, 500 forintos köbméterár mellett: 25 köbméter megspórolt víz egy szezonban 12-13 ezer forint, a magasabb, csatornadíjas tarifával számolva 20 ezer forint fölötti megtakarítás. Ez nem hangzik vagyonnak, de éppen ennyibe kerül egy-két IBC-tartály használtan, tehát a belépőszintű rendszer egyetlen szezon alatt megtérül, utána már tisztán nyersz vele. A föld alatti ciszterna ennél jóval lassabban hozza vissza az árát, ott a megtérülés inkább tíz év körül van, úgyhogy azt a kényelemért és a komolyabb vízigényért építi meg az ember, nem a megtakarításért.
A pénznél van egy másik nyeremény is, amit a számla nem mutat: az esővíz lágy, klórmentes és langyos, a növények sokkal jobban viselik, mint a hideg, kemény csapvizet. A muskátli, a paradicsom és a savanyú talajt kedvelő hortenzia kifejezetten meghálálja, a tartályban állt, napon langyosodott víz pedig nem éri sokkolásként a gyökereket a forró délutánokon. Aki egyszer rászokik, az nyár közepén már önkéntelenül az eget figyeli a vihar előtt, és elégedetten hallgatja, ahogy a hordó megtelik. A kert pedig zöldebb lesz, miközben a vízóra nyugton marad.
