A romániai Művelődés folyóirat hasábjain Gaal György ismerteti Lőwy Dániel könyvét, amely a nagyváradi zsidóság történetét dolgozza fel. Nagyvárad (románul Oradea) a mai Romániában, a magyar határ közvetlen közelében, a Partium nevű történelmi régióban fekvő város, amely egykor a magyar kulturális élet egyik fontos központja volt. A kötet teljes címe Az úri város zsidó lakosai. A nagyváradi zsidóság története, és 2015-ben jelent meg Budapesten, 563 oldalon. A szerző, Lőwy Dániel vegyész, a kolozsvári származású, ma Amerikában élő kutató, aki korábban már megírta szülővárosa, Kolozsvár zsidóságának történetét is.
A könyv a középkori kezdetektől követi nyomon a közösség sorsát. Az első, zsidó háztulajdonosra vonatkozó feljegyzés 1515-ből származik, az első hitközséget pedig 1722-ben több mint húsz család alapította. A kiegyezés (1867) utáni évtizedek hozták el az igazi felvirágzást: a zsidó polgárság vezető szerepet játszott a város iparában és bankrendszerében, megalapította többek között az Izraelita Nőegyletet (1866), és meghatározó volt a helyi sajtóéletben is – 1907-ben tizenegy napilap jelent meg a városban. Ebben a pezsgő szellemi közegben élt egy időben a magyar irodalom több nagy alakja, köztük Ady Endre, Juhász Gyula és Balázs Béla.
Az első világháború és a romániai impériumváltás után a közösség egyre súlyosabb politikai nyomás alá került: az 1927-es pogromtól az 1930-as évek hivatalos antiszemitizmusáig fokozódtak a megpróbáltatások. A tragikus tetőpont a vészkorszak volt: az 1944. márciusi német megszállás után rendkívül gyorsan, áprilistól sárga csillag viselésére kötelezték, majd májusban mintegy huszonkétezer embert gettóba zártak, és hat szállítmányban deportálták őket. A könyv a kínzások és atrocitások részleteit is rögzíti, többek között a Dreher Sörgyárban berendezett, „pénzverdének” nevezett helyszínt, ahol az elrejtett értékek után kutattak.
A holokauszt után csak mintegy százhúsz túlélő tért vissza a városba. Lőwy könyve huszonegy fejezetben, gazdag függelékkel – statisztikákkal, 215 személyt bemutató arcképcsarnokkal és több mint 320 forrásmunkával – állít emléket a közösségnek. Gaal György értékelése szerint a mű nemcsak Nagyvárad, hanem az egész közép- és kelet-európai zsidóság történetének egyik alapkövévé válhat.
(Forrás: Művelődés)
