A magyar olvasó számára Habsburg Mária Krisztierna elsősorban Báthory Zsigmond erdélyi fejedelem feleségeként ismert. Az osztrák főhercegnő rövid ideig, az 1596 és 1598 közötti hónapokban Erdély helytartójaként is működött, alakját pedig a történetírás később az „Erdély végzetes asszonya” jelzővel illette. Házassága azonban nem volt tartós: Báthory Zsigmondtól 1599. augusztus 17-én hivatalosan elvált, és sorsa ezt követően fokozatosan elszakadt a fejedelemségtől.
Az egykori fejedelemasszony élete végül egy csendes szerzetesi közösségben teljesedett ki. 1607-ben a tiroli Hall in Tirol városában működő kolostorba költözött – a település Innsbruck közelében fekszik, és a kora újkorban jelentős Habsburg-kötődésű női rendház otthona volt. Mária Krisztierna itt 1612-től a közösség főnökasszonya, apátnője lett. Életének utolsó szakaszát tehát nem az udvari politika, hanem a kolostori élet keretei határozták meg, távol az erdélyi eseményektől, amelyekben korábban szerepet játszott.
A főhercegnő 1621. április 6-án, az esti órákban hunyt el. Földi maradványai az évszázadok során több helyre is kerültek: kezdetben a Sarlós Boldogasszony templomba helyezték, majd 1788. április 22-én a korábban jezsuita, Mindenszentekről elnevezett templomba vitték át. Végső áthelyezésére 1919. február 27-én került sor, amikor visszaszállították eredeti nyughelyére; ez a templom napjainkban a Jézus Szent Szíve-bazilika néven ismert.
A tanulmány középpontjában magának a halálesetnek a hivatalos nyoma áll: egy német nyelvű anyakönyvi bejegyzés. Ez a dokumentum mindössze egyetlen sorból áll, és pusztán annyit rögzít, hogy 1621. április 6-án elhunyt „Ausztriai Mária Krisztierna főhercegnő” – minden további részlet, méltatás vagy életrajzi adat nélkül. A bejegyzés szűkszavúsága éles ellentétben áll a mögötte álló életút fordulatosságával: egy olyan asszony távozásáról tanúskodik lakonikusan, aki egykor Erdély politikai életének is meghatározó szereplője volt, később pedig egy tiroli kolostor élén élte le hátralévő éveit.
(Forrás: Művelődés)
